Jelenlegi hely

Zene

Masterica klubkoncert

A nemrég alakult Masterica első koncertjére nem tudtam elmenni, de a héten meghívtak egy zártkörű klubzenélésre.

Masterica

Nagyon baráti volt a dolog, jól éreztem magamat. Főleg, mikor kisebb happening-et csináltak a srácok a színpadon.

A fotózás eleinte kínszenvedés volt. Össz-vissz négy-öt állólámpa volt, semmi más. Az 50/f1.4 legnagyobb rekeszén 1/60-nál még éppen volt használható kép, de ha beindultak a srácok, akkor az 1/60 már nagyon hosszú volt. ISO800 fölé pedig nem akartam menni, mivel itt a határ a D300 esetén, mikor még nem okoz problémát a zaj.

Masterica

Így maradt a vaku. A szokásos hosszú záridős, rear szinkron. A vakun pedig a Luminquest ..., amivel egész jól lehet irányítani a fényt.

Masterica

Masterica

Úgy érzem, hogy a vaku ellenére sikerült pár hangulatos fotót készítenem, s néhol a dinamika is átjön. Ami azért fontos, mert Hartmann Zoli energiái szétfeszítették a klubbot.

Masterica

Fotómontázs

Nem ördöngösség fotómontázst készíteni, de kell hozzá a használható alapanyag.

Remove

A múlt héten igen beteg voltam, ki is írt az orvos. Jó lett volna ez idő alatt a fényképekkel kapcsolatban utolérnem magamat, de nem sikerült. Minden egyes próbálkozásnál 15 perc alatt annyira elfáradtam a gép előtt, hogy nem bírtan semmit csinálni.

Így pár korábban megírt postot raktam ki, illetve elolvastam Scott Kelby "Photoshop Digitális Fotósoknak" c. könyvét. Már elég régóta megvan ez a könyv, de nem vitt rá a lélek, hogy beleássam magamat. Most ez megtörtént.

A könyv gyakorlati útmutató. Persze, balgaság elméletben megismerni valamit amit gyakorlatban kellene, de nem volt más lehetőségem. Most, hogy jobban lettem, nekifogtam a gyakorlati megoldásoknak is.

A legutóbbi Remove koncerten sikerült ezt a képet lőnöm. Nem a legjobb kép, mivel Tüdő szemei a napellenző miatt árnyékban vannak. Jó áll neki ez a design, de fotózni nehezebb.

Remove

Ezen a képen gyakoroltam a PS-t. Le kellett szedni az Adidas feliratot, amitől tartottam, aztán az egyik legegyszerűbb dolog volt. Adta magát, hogy kivágjam az alakot, s egy háttér elé illesszem. A háttér szintén a legutóbbi koncerten készült.

Remove

Az egész művelet kb. 1 óra volt, s vegyük azt figyelembe, hogy nincs gyakorlatom. Szerintem egész jó kis montázs jött ki belőle.

Remove

Azt kell mondanom, hogy nem is annyira vészes a PS, ha az ember elolvassa a részleteket is. Egész jól kézre áll minden a programban. Pár, első ránézésre elrettentő megoldása meg annyira egyszerű, hogy zseniális.

Crossholder együttes fotózása

Március végén fotóztam a Crossholder együttest.

Crossholder

 

Első lépésben a tapasztalatok:

  • Előbb-utóbb minden állvány fel fog dőlni.
  • A Nikon SB-600 -as vaku kibírja a zuhanást.
  • Hiába van több vakuja az embernek, ha nincs eszköze a fények formázására.
  • Az utómunka rengeteg időt vesz el, ha az ember ki akarja javítani a fotózáson elkövetett hibáit.

A fotózás majd' két órát késett a tagok tág időértelmezésének köszönhetően, bár ezt én egyáltalán nem bántam. Így maradt idő a koncepciók megbeszélésére.

A Crossholder nem egyszerű eset, mivel komplex történet és dizájn társul hozzájuk, a vezetőjükből Güzüből pedig ömlenek az ötletek. A lényeg, hogy jövőből érkező kutató a múltban szopóágra kerül egy történelmi ereklye megismerése közben. Keresztes lovaggá válva keresi a válaszokat, majd rájön, hogy a Crossholder dalszövegeiben manifesztálódott információk kulcsok lehettek volna, de már késő. Vagy mégsem...

Aki kíváncsi a részletekre, annak javaslom elolvasni Güzü és Andrew Lucas McIlroy közös regényét, a Crossholder-t.

Gondosch Güzü János

 

Hat fotótémát beszéltünk meg, s hármat sikerült ebből kidolgozni. A fő terv egy sikátorban történő séta és futás volt, ami az időváltás lesz illetve harc.

Crossholder

 

Utána különféle beállások, ahol Crossholder lovag köré csoportosul a banda. Amit sajnálok, hogy a kardos jelenet, ahol a kardos mozgásban lett volna, a többiek meg körben nézik, elmaradt. Egy jó háttérrel szerintem ütős kis kép lett volna.

Crossholder

 

Nem az első eset, hogy egy helyszín (konkrét elképzelésekkel persze) tetszene valakinek, aztán a képeken nem az jön le, amit szeretne. Legalábbis a kiválasztott sikátor hiába nézett ki elég indusztrialis módon, nem adta vissza a Mad Max feelinget.

sikátor

 

E miatt PhotoShop-al kellett belenyúlnom, ami nem szeretek. Egyrészt mert nem értek a PhotoShop-hoz, másrészt annyira részletekbe menően lehet vele pepecselni, hogy a fél életem rámegy. A végeredmény:

Crossholder

 

A fotózás során a lehetetlen küldetés pedig az volt, hogy a rendelkezésemre álló fénytechnikával fal mellett fotózzam a bandát. A falra azért volt szükség, mert a lovagot elég jól bele lehetett süllyeszteni. Az árnyékokat viszont nem tudtam megoldani, a két vaku ellenére sem. Az SB-600 pedig megint hozta a formáját, hol elvillant, hol nem.

Devil Güzü Papp Zoltán
Vaczó Gábor Carlos Steve

 

A fotózás nagyon jó hangulatban telt, amint azt a werk képek mutatják is. Jó kis társaság, hülyére röhögtem magamat velük. Persze, egymást is röhögtették, ami nem túl jó, mikor olyan arcot kellene vágni, mint aki az életéért fut.

Güzü

Crossholder

 

Crossholder

 


 

Az összes fénykép erre:

Crossholder

 

Kevés a cukor és sok itt a bácsi...

A tegnapi Magyar Retró nem csak a profi Mini klip miatt volt számomra érdekes, leadtak egy ultrafos klipet is.


Gondolom valami agysebész fejéből kipattant a szikra, hogy a zenei életben van két k*rva érdekes nevű ember, az egyiknek D.-vel, a másiknak meg B.-ve kezdődik a neve. Jaj, de f*sz! Legalábbis más okát nem tudom elképzelni, hogy ez a szám megszületett.

Azt mondjuk nem értem, hogy a D. Nagy-nak mi szüksége volt, hogy összeálljon ezzel a ***** B. Tóth -al.

A díszlet csodás, a semmi kinézetű stúdiót feldobták két oszcilloszkóppal, amit hanyag eleganciával kiraktak az előtérbe. Tisztára, mint a Pirx kapitány-ban. A klip egyetlen erénye a csajok, gondolom a rendező ideje korán rájött, hogy valamit mutatni kell, mert különben nem áll meg a lábán ez a f*s.

A szöveg büntet melyet überel B. Tóth a nyávogása, amit megtold az infantilis mimikájával, s azzal, hogy "eljátssza" a szöveget. Ezért megérdemelné, hogy agyonüssék egy csirkével.

Arra meg végkép kíváncsi lennék, hogy ha valaki manapság pedofil indíttatású zenét és klipet készít, akkor mit kapna a pofájára. Jó nagyot, annyi szent.

Ó ember! - csórón jót

A tegnapi Magyar retró műsorban egy baromi jó '73-as Mini klip volt, a Vissza a városba. Tipikus eset, mikor minimális erőforrásból jót alkot valaki. Legalábbis szerintem ez a klip k*va jó.


A háttér két TV-s busz, s látszik, hogy egy parkolóban vették fel. Egy kocsi el is megy a háttérben. A két busz közötti rést a busz kinyitott hátsó ajtóval tüntették el. A busz kerekeit tökéletesen eltakarták a dobszerkóval és az orgonával, nagyon jó ötlet.

A térbe helyezett billentyűs teszi érdekessé za egészet, ami akkor jön ki nagyon, mikor a kamera elindul. Semmi vágás, csak egy kis játék a mélységélességgel. Gondolom, hogy az akkori kor technikája nem rendelkezett profi automatikus fokusszal, vagyis az operatőr is elég jól megoldotta a dolgokat.

A klipnek van eleje, közepe és vége, szépen ível, majd a szám végére visszatér ugyanoda, ahonnan elindult. Egyszerű az egész, mint a faék, de nagyon jól kivitelezett dolog. És azt tényleg ne felejtsük el, hogy 1973 -ban készült.

Azért jó látni az ilyet, mert ha valaki amatőrként akar egy ütős videót (illetve fotót) összehozni, akkor nem feltétlenül kell ahhoz a csúcs technika, elég egy jó ötlet.

New Model Army - Mercury Lounge, NYC

Az egyik legjobb koncertfotó, amit láttam!

Alapvető, hogy koncerten nem vakuzik az ember, kivéve az ilyen jellegű képek esetén. Az ilyenhez vaku kell. A megoldás a szokásos: hosszabb záridő, majd a hátsó redőnyre szinkronizálás, vagyis az előtt villan a vaku, hogy az expozíciós idő lejárna.

A fotós Canon 5D-t, vagyis full frame gépet használt, vélhetően a 17-35/f2.8 –as profi objektívvel. 17 mm-en lőtte, ezért is fért bele minden a képbe. Nagyon közel készült a kép és nincs semmi zavaró Justin Sullivan és a fotós között, vagyis emberünket odaengedték közvetlen a színpad elé. Gondolom egy kicsit be is dugta a gépet az orra alá. A záridő 1/15 sec, a rekesz f/5. Én 1/20 sec-et szoktam ilyenkor használni, úgy látszik nagylátó esetén tényleg ez az ideális körüli idő. Szépen lekövethette a Sullivan mozgását, azért is lettek azok a fénycsíkok a kép szélén. A’szem egy ilyen képhez egy kis szerencse is szükséges.

Érdemes megnézni a fotós többi munkáját is, van egy-két nagyon szuper felvétele: http://www.konstphoto.com/

Disztraktor - Trú Agrár Metál Forevör

Beszarás. Sőt, betonszarás!


Zenei weblapokat kerestem pár hete, hogy csináljak valami összehasonlítást, s akkor akadtam rá a Disztraktor zenekar oldalára.

Persze, nem a weblap tartalma fogott meg, mivel a pija, pina, kaka szentháromságon túl vagyok úgy 15 éve. Aztán azt vettem észre, hogy röhögve végigolvasom egy részét, nézegetem a képeket, s teszem ezt annak ellenére, hogy amiért létrejött ez a weblap, maga a zene, az totálisan hidegen hagy.

DisztraktorAz látszik, hogy jól összeszedett, sallangoktól mentes az oldal, gondolom valami egyszerűbb webmotor működteti. A szépségét azonban nem a weblap megoldása adja, hanem az a töménytelen baromság, amivel megtöltötték a tartalmat.

Mivel a weblap a korábban említett három dolgon kívül mással nem nagyon foglalkozik, így egy idő után többen unalmasnak fogják tartani. Persze, minden bizonyára mindig lesznek újabb és újabb Interneten szörfölők, akiknek éppen ez a három dolog teszi ki az életét, s ez biztosíthatja a folyamatos látogatottságot. Azt viszont sejtem, hogy a visszatérő látogatók száma alacsony lehet az újakéhoz képest. (Gondolom nézik a srácok a statisztikát, nem véletlenül van bedrótozva az oldalukra a Google Analytics.)

A weblap legnagyobb erénye, hogy következetes és van benne tartalom. Az, hogy ez a tartalom milyen az teljesen más kérdés, ez amúgy is mindenkinek a szubjektív ügye. Az oldal viszont működőképes, s biztosan eléri a célját, mivel ha ráakad valaki, akkor bele fog nézni, s alapvetően ez itt a lényeg.
Ami tetszik még, az a fényképek megoldása. Nem a minőség, mert a teleibe vakuzott, homályos képek minőségéről nem érdemes szót ejteni. Viszont az, hogy ráírták a megjegyzéseket, teljesen egyedivé és meglepő módon élvezhetővé teszi a fényképeket. Nagyon ügyes húzás, hogy olyan karaktert használnak a feliratoknál, mely hasonlít a kézírásra. Tipikusan jó példa ez arra, hogy ha van egy jó ötlet, akkor nem feltétlen kell azt profin kivitelezni, egy ilyen ötlet a béna megoldásokat is képes elvinni a hátán.

Disztraktor

Disztraktor

Ennek a weblapnak a célja, hogy figyelemfelkeltő és (ön)szórakoztató legyen, s vélhetően ezt a szerepét jól be is tölti. Kívánom jobban fogyasztható zenekaroknak, hogy ők is hasonlót tudjanak alkotni, legalábbis ami a funkcionalitást illeti.

Koncertfotó Nikon 50/f1.8 -al

Sajnos nem igazán alkalmas koncertre a 50/f1.8, pedig a nagy fényereje és a látószöge miatt tökéletes lenne. A probléma az AF sebességével van: nem pontos és nem gyors.

Ken Rockwell sokat írt arról, hogy nem a technika számít, az ember elöbb-utóbb eljot oda, hogy egy pocsék géppel is tökéletes képet tud készíteni, csak többet kell vele szenvedni. Az 50/f1.8 pontosan ilyen. Ha összejön, akkor csodás a képe, de ahhoz, hogy összejöjjön néha vért kell izzadni.

Ez a kép a Remove együttes próbáján készült Tüdőről.

[G2:18408]

 

 

Szerettem volna egy olyan képet is, hogy az ujj éles, s az arc nem (f2.2 vagy f2.5). Nem jött össze.

Az 50/f1.8 -nak 0,45 méter a közelpontja, vagyis ha fél méteren belül van a fotóalany, akkor nem tud élesre állítani. Ennél a képnél én folyamatosan hátráltam, hogy meglegyen a fél méter, Tüdő viszont folyamatosan jött felém, hogy belemutasson a fényképezőbe. Vicces lehetett kívülről.

A legnagyobb szívás, mikor ilyen esetben kitekeri az AF vezérlés a végtelenbe a fókuszt, majd vissza. Ez gyorsan zajló eseményeknél, mint egy koncert nagyon-nagyon-nagyon sok idő.

Persze, meg lehetne az is csinálni, hogy manuális fókusz módban, egy kis előre-hátra hintázással az ember egy gyors sorozatot lő a témáról. Hasonlóan, mint a makró fotósok, ahol a millis mozgások már nagyon sokat számítanak. Én viszont szeretem kontroll alatt tartani, hogy mire is megy a fókusz, nem stílusom ez a technika. Alapvetően a D300 alkalmas lenne erre, hiszen a fókusz váltó gomb ki van vezetve a vázra, lehet, hogy legközelebb meg fogom próbálni.

Oldalak