Jelenlegi hely

Zene

In memoriam Güzü (Crossholder)

Nagyon elszomorított Güzü halálhíre.




Rövid ideig ismertem, 4-5 alkalommal fotóztam a Crossholder együttest, mikor még nagyon a színpadi fotózás elején tartottam. 



 

A Crazy Mamában Jocó (Akella) ismertetett minket össze, s emlékszem nagyon kellett kapaszkodnom a székbe, mikor beszéltünk. Keresztes lovagok, időutazás, kaszkadőr, Hollywoodról, bandák csatájáról volt szó, s nekem szürreális volt nekem Güzü a magyarországi rock/metál környezetben, ahol legtöbb esetben a show a félmeztelen felsőtest. 

 



 

Álmodozónak gondoltam, de olyan meggyőződéssel beszélt a dolgairól, hogy szerintem sokakat magával tudott ragadni, illetve motiválni. Valahol azt írták, hogy Güzü egy rockharcos, s a'szem ő valóban az volt.





Egy kicsit jobban megismerve, egy nagyon normális, odaadó ember képe rajzolódott ki. Ha beszéltél vele, - két ötletáradata közötti szünetében - nagyon baráti társaság volt, s az egyik legönzetlenebb ember volt, akit ismertem a zenészek közül. 

 
Emlékszem, mikor thaiföldi turnéhoz készítettem fényképeket, pont abban az időben ment csődbe az akkori munkahelyem, s ötletelt azon, hogy miképpen tudna nekem segíteni, pl. a Bandák Csatája projekt keretében. 

 




Bizonyára neki is volt árnyékos oldala, ahogy annak is oka van, hogy önkezével vetett véget az életének. Ez az ami nagyon megdöbbent vele kapcsolatban, s nem is igazán tudok napirendre térni felette. Sajnálom, hogy így alakult a sorsa. Az itt látható képek régebbi koncertek és fotózások alkalmával születtek, ezzel kívánok neki örök nyugalmat.



Isten veled Güzü!


Timuriánus világmentés

Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy a Timuriánus Egyház megmentette az emberiséget a 2012.12.21-én bekövetkezett világvégétől. Szemben Max haverommal, aki szerint épp ideje a világvégének, s ez a legjobb dolog, ami történhet aznap. Ő most egy kicsit morcos.
Biztos, ami biztos, Max-szel aznap este elmentünk még a földi örömöket élvezni. Akkor szembesültem azzal, hogy SZÉP kártyára piálni is lehet, s így kellemes fordulatot vett az esténk, de valahogy nem ment a tivornya.

Úgy voltan vele, hogy ha a világvége egy pillanat alatt bekövetkezik, akkor mindegy, hogy hol vagyok. Ha viszont a világ vége egy lassabb folyamat lesz, akkor majd hazaérek taxival a családhoz. Vagy elkötök egy dzsipet az utcán, s azzal gázolok át mindenen hazáig, de előtte kirabolok egy gyógyszertárat és egy kisboltot a konzervkészlete miatt. Ilyesmi pozitív gondolatok jártak a fejemben, s teljesen elégedett voltam magammal, hogy miközben mindenki rohangál majd lángmartan, én megalapozom a túlélést, s ha összejön, akkor aszpirin-löncshús báróként alapítok új világot, valahol a Külső-Váci úton.

A kaja tehát OK volt, s már csak a lélek maradt, így ellátogattunk a Timuriánus Egyház gaudiumára, ahol a Spirituális Tanító, a Beavatottak Rendje és a Tanítványok is a szív örömének élvezetét gyakorolták. 

A legutóbbi népszámláláson timuriánusként regisztráltak, s hittem abban, hogy a Timuriánus Egyház valamiféle megbékélést fog nyújtani a világ végével kapcsolatban.

Azt gondolni sem mertem volna, hogy az űrből fogom végignézni, ahogy a Föld majdnem elpusztul, de megmentik.

A gaudiumon Timur Lenk dalok hangzottak el, melyekkel első körben megtisztították a Tilos az Á-t Trafik Klubot, főként az oltalmazó pince falait, majd az embereket is, s utána energiával töltötték fel mindezt. A tisztításhoz maláta-komló levet is használtak, ez szinte mindent oldott.

Taki biztosított minket arról, hogy az UFO-k el fognak mindenkit rabolni, ezt ők lezsírozták. Gondolom lepacsiztak a Transzcendes Lénnyel, elvégre valami ilyesmihez értenek az egyháziak. Meg is érezték, hogy jön az UFO, s ekkor felvették a védőfelszerelésüket, hogy ne sérüljön az agyuk az UFO sugárzásától. Az agyuk... hehehe...
Hirtelen - gondolom a Transzcendens Lény vezérletével - egy UFO űrhajó kiemelte a házból a klubbot, s felrepített minket a világűrbe. Taki ekkor látta Pataki Atillát is egy UFO-val, vagy valami ilyesmi történt, nem tudom, túl nagy volt az öröm.
A világ végének bekövetkezése előtt tökéletesen távol voltunk a világtól, a pince lebegett a zűrben. Sajnos, történt pár belesett, mert akik ekkor kimentek cigizni, azok kizuhantak a semmibe. Pedig Taki testvér erre figyelmeztetett is mindenkit. Dupla szopás lehetett, mert az űrben nem ég a cigi, cigi nélkül meg nehéz lehet a semmibe esni, csak zuhansz, zuhansz, s anyázol, hogy nem a Zippo-t hoztad el, az biztos meggyújtaná.
Szóval, mi megmenekültünk, s ennek kapcsán a liturgia még fergetegesebb hangulatot vett. Az Aluljárók felett dalnál elszabadult a boldogság, a hála és az örömteli remény áldását markultuk a levegőben.

Azt, hogy hogyan mentették meg a világot is a Timuriánusok, sajnos nem tudom, épp kint voltam a budin.

Max haverom a megmeneküléstől annyira úrrá lett a csalódottság, hogy eljöttünk. Aztán, a hazamenés helyett beültünk a Múzeum Cukrászdába, s megbeszéltük a világbékét. Max rávilágított, hogy milyen pozitív hozadéka lett volna a világvégének, pl. nem kellett volna többet korán kelni, nem lett volna másnap, meg ilyenek.

Többi Timur Lenk fénykép erre:

Timur Lenk fényképek
Timur Lenk

Timur Lenk és Szarhonya

Mikor benne vagy a káoszban, akkor csak érzed, hogy valami nem stimmel. Másnap jön a neheze, összerakni, hogy a mi a fasz is történt. Ilyen érzésem van a tegnapi Kuplung koncertek után, ahol fellépett a Timur Lenk és a Szarhonya, talán a Kids of Cracatau is. 

A Kuplungban talán 7 éve voltam, az akkori kellemes igénytelenséget felváltotta egy drágább színvonal. Ha megtehetik, hát megteszik, hogy 600 Ft legyen egy whiskey, végül is jó helyen van a cseho. Mondjuk a kávé hiánya miatt szőrös feketepont a helynek. 

Ja, a nagyon szar hangosítás miatt pedig kettes alá. Mintha egy függöny mögött szóltak volna a zenekarok. A méltatlan hangerőnek meglehet az oka, csak azt nem értem, hogy miért van egyenes arányban a halkság a szarsággal, miközben a XXI századot tapossuk. 
Timur Lenk hozta a szokottat, de azon kívül semmi extra. Illetve az új számok, de lehet, hogy csak nekem újak. Ugyanis, nekem csak most kezd beépülni pl. a Skála veled szám, vagyis számomra ez újdonság. Fel is raktam erről egy videót, íme:

Plusz pár fénykép a koncertről.

Visszatérve a káoszra. Az történt, hogy Kids of Cracatau énekese, akarom mondani, szűk hangtartománnyal rendelkező fals énekű frontembere, berágott, hogy Timur Lenkék savazzák a Szarhonyát. Amúgy, ő látszik a Skála veled szám elején, amint lejön a színpadról. Elég sok koncertet fotóztam már, de nem nagyon láttam még ekkora tahót, aki előadás közben átmegy a játszó zenészek között.

Hasonló érdekes szitu volt, mikor Taki kiöntötte a sörét, emberünk intézkedett, hogy kifolyt a sör. A punk, aki takarítást rendel a kifolyt sör miatt. Eszem megáll.

A Timur Lenk koncert lehet, hogy nem is koncert volt, hanem egy színpadi sörözés. :)

Lement a Timur Lenk, a csávó a mikrofont elragadva hangot adott annak, hogy na végre eltakarodtak. Persze, kiröhögték. Itthon, utólag esett le, hogy ő lehetett a szervezője a Punklung -nak. Vagy nem.

Jött volna a Szarhonya, de a beállás előtt ez az ember termett a színpadon, s levágott egy gyors számot. 

Benne legalább volt egy kis élet. Aztán eszmélt szervező barátunk, s a mikrofonba üvöltözte, hogy ki a fasz volt ez, mert nem a Szarhonya. Nem is, mert a Szarhonya ez volt:

Én itt elvesztettem a fonalat, hogy ki kivel van, gondoltam, majd holnap a fotó és az Internet megoldják számomra a rejtélyt.

Szarhonyáról annyit, hogy az öreg kazettáim negyede hasonló zenével van tele, de számomra már unalmas ez a stílus. Max néha egy kis D.O.A., Nomeansno, és ritkán Biafra ámokfutásai. Ja, és a Timur Lenk, az valahogy megunhatatlan.

Másnap meghallgattam Szarhonyát, alapvetően semmi gondom a zenéjükkel.

Azt nem tudom, hogy fellépett-e a Kids of Cracatau, Szarhonya felétől kint beszélgettünk a koncertek végéig. Szervező barátunkat még lelépésünk előtt láttam aludni egy széken, lehet, hogy meg sem érte a saját koncertjét. Minden esetre ma meghallgattam az Interneten található anyagaikat. Nem vesztesz vele sokat, ha kihagyod.

Timur Lenk - 2012 Sziget Fesztivál (nál) - előzetes

Timur Lenk Patyom-kinn Projekt: Sziget-koncert hajóval!!
Nagyon keményen odab*sztunk a Timur Lenk együttessel a Sziget Fesztiválnak. Hajóval támadtunk, először meg akartuk csáklyázni az egyik utasszállítójukat. Az ellenség padlógőzzel, csak driftelve tudott kitérni előlünk, nagyon nagy szerencséjük volt, hogy megúszták.
Utána feltartottuk a másik menetrendszerű hajójukat. Ki akartuk éheztetni őket, csak jött a dagály.
A Sziget Fesztivál biztonsági szolgálata nagyon berágott, ellentámadásba lendültek. Lézerirányzékos fegyverekkel akarták elhallgattatni a zenekart, hasra céloztak, hogy jobban fájjon. 
Aztán, ott voltak a ladák. Bevallom féltem.
Szerencsére sikerült elmenekülnünk, köszönhető a hajónk ikerlapátos manőverkormányának, s a tisztek hősiességének. Mindenki megkönnyebbült, s hatalmas buli kerekedett.

Akkora buli volt, hogy a zene hatására a lányok összegabalyodott végtagokkal nyalogatták egymást.



Tét Fest - Celeb Sokkoló Együttes

Polgár Peti és együttese korai fellépő volt a Tét Fest-en.

Szerintem szörnyű nappal koncertet fotózni, sokkal látványosabb minden, ha sötét van. Szerencsére mindezt ellensúlyozta a koncert utáni fotózás a szép ződ gyepen.

Vicces egy társaság, annyi szent, nem kellett őket rábeszélni semmi hülyeségre, nyomják maguktól.

A kisfiút viszont rá kellett beszélnem, hogy metálvillázzon, aztán elég volt neki egyszer megmutatni, már nyomta is.

Odett

Dicséretre méltó, ahogy tehetséges emberek képesek felépíteni egy zenei karriert. Nem, nem Odettre gondolok, hanem a mögötte állókra.

Elkeserítő viszont, mikor tehetséges emberek egy olyan ember karrierjét építik, akinél úgy néz ki, talán nem alkalmas arra, hogy a zenében szunnyadó erőt felszínre hozza. Most Odettre gondolok.

Odett karrierje családi projekt, a szülői szándék teljesen érthető, egyszer majd vélhetően én is teljes erőbedobással fogom építeni a lányom karrierjét. Nincs is ezzel baj. Viszont képtelen vagyok elfogadni, hogy ami 2011-ben magyar könnyűzene (újabban alternatív zene) címen szól a rádióban, az olyan öncélú maszturbáció, ami a 70-80-as évekbeli, államilag támogatott magyar könnyűzene értelmi és érzelmi színvonalára süllyedt.

Épp melóba vezettem, mikor először hallottam Odettet a rádióban, Müller Péter Sziámival harangozták be. Emiatt emlékszem erre, megörültem, hogy végre valami új dolog Sziámitól. Őt kifejezetten szeretem, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb költő-zenész. Ezért is volt aztán nagyon megdöbbentő, hogy Odett néven egy erőtlen produkcióhoz adta a nevét.

Így leírtam a lányt, aztán 2010-ben beleszaladtam a Szigeten. Ha már ott voltam, akkor fotóztam is, az itt látható képek azon a koncerten készültek.

Élőben még erőtlenebb volt, mint a rádióban.

Bizonyosan lehet ezt úgy is mondani, hogy egy szerethető, kislányos hangon előadott igényes pop-rock. Mint pl. ebben a cikkben, ahol érezni, hogy a cikk írója fel szeretné hívni a figyelmünket, hogy nem egy nagy szám Odett lemeze, de mismásol, s udvariasan megtalálja azt a réteget, akinek meri ajánlani.

Nekem viszont, nem jön be az  Odett-féle nyafogás. Szerencsére nem kell senkinek megfelelnem, így le is írom, hogy véleményem szerint Odett egy erőtlen erőlködés.

A 2010-es Sziget fellépését is ez az erőlködés kísérte végig, volt mikor még meg is sajnáltam szegényt, annyira nem ment neki. Például, mikor próbálta a jelen lévő 20 (később 50-re nőtt) embert tapsra ösztönözni. A kutya nem tapsolt, de miért is tették volna? Akkor tapsikol az ember, ha jól érzi magát, s magával ragadja a zene hangulata.

Itt viszont nincs hangulat, nincs erő, nincs borzongás, maximum intellektuális önkielégítés. Az a szomorú, hogy lehetne Odett szuper, csak egyszerűen ki kellene szakadnia belőle az energiának és az érzelmeknek. Képes lesz-e rá egyszer? Nem tudom...

Tankcsapda

A Tankcsapdát egyrészt könnyű fotózni, másrészt viszont nehezebb, mint mást.

Nehezebb, mint a legtöbb magyar zenekart, mivel jól körbeveszik magukat biztonságiakkal. Nem csinálhat azt az ember, amit akar, de amúgy alapvetően ezzel semmi gondom. Mondjuk, azon meglepődtem, hogy oldalról nem lehet őket fotózni. Jocó, aki akkor a Sing Sing+ zenekarral volt ott, azt mondta, biztosan nagy az orruk, azért. Hát, nekem nem okoz gondot szemből béna képet készíteni senkiről, nem kell ahhoz a profilja. :)

Persze, ez a tiltás csak az olyan jöttment fotósokra vonatkozik, mint én. A zenekar fotósa azt csinál, amit akar. Ahogy látom szinte minden bulin készítenek fényképeket, hárman is vannak, akik lépten-nyomon követik őket. A fényképeiket itt elérni.

Könnyű őket fotózni azért, mert megkövetelik a profi technikát és színpadot. Emiatt van fény, van robotlámpa, van szín, van minden, mint a búcsúban. A koncert előtt összehaverkodtam az egyik technikussal, aki a majmokat megszégyenítő módon mászott az oszlopokon, s lőtte be a fényeket. Vagyis, még információm is volt, hogy mi merre.

A profi megjelenés viszont magában hordozza azt, hogy aki látott egy Tankcsapda koncertet, az vélhetően látta az összest. Emiatt nem volt semmi kihívás a fotózásukkal kapcsolatban, nem is készítettem sok képet, s meg sem vártam, hogy kidobjanak a biztonságiak az árokból: a második szám után leléptem.

Ami viszont kellemes csalódás volt a zenekarral kapcsolatban, az a menedzsmentjük, akikkel egy kérdés erejéig szóba elegyedtem. Azt gondoltam volna, hogy sztárzenekar menedzsmentje úgy is viselkedik, mint akik ott és akkor sz*rták a világot. Ehhez képest, nagyon normálisak voltak, tényleg pozitív volt.

The Legendary Pink Dots

Nagyon örülők, hogy hallgattam Max barátomra és elmentem vele a The Legendary Pink Dots koncertre. Harminc év munkássága ide vagy oda, egy hangot nem ismertem tőlük, bár többször is halottam a nevüket.

A Roham caféban léptek fel, a színpad előtt max 150 embernek volt hely, de szerintem nem voltunk ennyien. Tényleg elkeserítő, hogy egy kétmilliós városban százan kíváncsiak egy ~110 albumot kiadó zenekarra.

Igen, többet lemezt adtak ki, mint Frank Zappa. Annyira sok a ~110 album, hogy egyszerűen megtalálhatatlanok a zenekar számai. Ugyanis, másnap próbáltam fellelni a Youtube-on az egyik koncerten elhangzott számot, mivel nagyon tetszett. Egy óra alatt nem találtam meg, de még Max barátomnak is beletört a bicskája, pedig ő tetemes mennyiségű LPD albumot birtokol.

A koncert kellemesen melankolikus és lelassult volt, úgy elment a másfél óra, hogy észre sem vettem. Mivel hobby fotózás volt, így nem igazán akartam az első sorokban műélvező közönséget zaklatni azzal, hogy ide-oda mozgok közöttük, hogy mindenkit jó szögben lekaphassak. Egy ponton voltam végig, s szinte csak Edward Ka-Spel -ről készítettem felvételeket, mivel csak felé volt rálátásom.

Most nem sírok a koncert világosítása miatt, mivel az nem volt. Gyakorlatilag talán, ha ~200 watt teljesítményű lámpa volt felkapcsolva , ami annyira kevés, hogy ISO 3200 alatt nem volt érdemes próbálkozni. Szerencsére a Nikon D700-nak ez nem okozott problémát, bár az utómunkánál rendesen kellett zajt szűrnöm.

A koncert után megittunk pár sör, s teljesen véletlenül az együttesből Silverman mellé keveredtünk.

 Max barátom meg is ragadta az alkalmat, hogy kikérdezze milyen kütyükön játszott. Silverman egy Tenori-On -on nyomta, azt mondta róla, hogy nagyon szereti, könnyen tud vele komponálni. Ez a Tenori-On első ránézésre inkább videojáték, mint hangszer, de a látszat csal.

Crossholder fotózás - az utolsó ebben a formában

A Crossholder együttes megkért, hogy thaiföldi turnéjukhoz készítsek nekik egy képet, ahol már az új tagok szerepelnek. Fotóztam már korábban a Crossholdert - van vagy egy éve -, azóta új gitárosuk és második énekesük is lett.

Három dolog hiányzott csak a fotózás alatt: az idő, a tágas terület és a fények. Mondjuk, ez már nem szokatlan számomra, itt is meg lett oldva. Bár, őszintén szólva a beállással, amit közösen összehoztunk én nagyon nem vagyok megelégedve. Szerintem azzal, hogy a két énekes egy dobogóra állt, nagyon kicsit lettek. 

Az elkészült képek közül sem azt választottam volna, melyet Güzü, a zenekar főnöke választott, de ha az tetszett neki, akkor ezt kell szeretni.Nekem ez jött be:

Annyira SOS volt a dolog, hogy még aznap éjjel el kellett volna küldeni, de kiderült, hogy egy napot tudnak még várni a thaiföldiek. Sajnos az egy nap haladékkal sem volt arra idő, hogy az arcok retusálva legyenek, szerencsére egy rock banda esetén ez nem okoz problémát.


A Crossholder fotózásával lezárok egy fejezetet az életemben, mégpedig azt, hogy a jövőben bárkit is ingyen fotózzak ilyen esetekben. Sajnos, úgy alakulnak a dolgaim, hogy ezt meg kell lépnem. Nagyon sok bandának tettem azzal szívességet, hogy ingyen fotóztam őket, s általában a fotózás után még rengeteg utómunkát is végeztem. Szívesen csináltam, s egyáltalán nem bánom ezt, mert rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg.

Oldalak