Dicséretre méltó, ahogy tehetséges emberek képesek felépíteni egy zenei karriert. Nem, nem Odettre gondolok, hanem a mögötte állókra.
Elkeserítő viszont, mikor tehetséges emberek egy olyan ember karrierjét építik, akinél úgy néz ki, talán nem alkalmas arra, hogy a zenében szunnyadó erőt felszínre hozza. Most Odettre gondolok.
Odett karrierje családi projekt, a szülői szándék teljesen érthető, egyszer majd vélhetően én is teljes erőbedobással fogom építeni a lányom karrierjét. Nincs is ezzel baj. Viszont képtelen vagyok elfogadni, hogy ami 2011-ben magyar könnyűzene (újabban alternatív zene) címen szól a rádióban, az olyan öncélú maszturbáció, ami a 70-80-as évekbeli, államilag támogatott magyar könnyűzene értelmi és érzelmi színvonalára süllyedt.
Épp melóba vezettem, mikor először hallottam Odettet a rádióban, Müller Péter Sziámival harangozták be. Emiatt emlékszem erre, megörültem, hogy végre valami új dolog Sziámitól. Őt kifejezetten szeretem, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb költő-zenész. Ezért is volt aztán nagyon megdöbbentő, hogy Odett néven egy erőtlen produkcióhoz adta a nevét.
Így leírtam a lányt, aztán 2010-ben beleszaladtam a Szigeten. Ha már ott voltam, akkor fotóztam is, az itt látható képek azon a koncerten készültek.
Élőben még erőtlenebb volt, mint a rádióban.
Bizonyosan lehet ezt úgy is mondani, hogy egy szerethető, kislányos hangon előadott igényes pop-rock. Mint pl. ebben a cikkben, ahol érezni, hogy a cikk írója fel szeretné hívni a figyelmünket, hogy nem egy nagy szám Odett lemeze, de mismásol, s udvariasan megtalálja azt a réteget, akinek meri ajánlani.
Nekem viszont, nem jön be az Odett-féle nyafogás. Szerencsére nem kell senkinek megfelelnem, így le is írom, hogy véleményem szerint Odett egy erőtlen erőlködés.
A 2010-es Sziget fellépését is ez az erőlködés kísérte végig, volt mikor még meg is sajnáltam szegényt, annyira nem ment neki. Például, mikor próbálta a jelen lévő 20 (később 50-re nőtt) embert tapsra ösztönözni. A kutya nem tapsolt, de miért is tették volna? Akkor tapsikol az ember, ha jól érzi magát, s magával ragadja a zene hangulata.
Itt viszont nincs hangulat, nincs erő, nincs borzongás, maximum intellektuális önkielégítés. Az a szomorú, hogy lehetne Odett szuper, csak egyszerűen ki kellene szakadnia belőle az energiának és az érzelmeknek. Képes lesz-e rá egyszer? Nem tudom...
