Jelenlegi hely

ZebrArt

Fiatalabb lehetsz csak, szebb soha

Legalábbis PhotoShop segítségével ez a nagy helyzet.

Nemrég a Crazy Gránát együttes fotóztam, most fogják kiadni az első lemezüket, borítóhoz és plakátokhoz kellett nekik fénykép. A fotózást a ZebrArt -ban csináltuk, sajnos most jóval kevesebb asszisztenciát kaptam a világításhoz, mint múltkor.

Ennek ellenére nem kellett a világítás hibáit utólag javítanom, viszont a túlhajszoltság és az öregedés jelei sajnos már náluk is érzékelhető volt, pedig fiatalemberek.

Ime, az eredmények, bal oldalon az eredeti, jobb oldalon a retusált fénykép:

Pempő (dobok)


Tomi (gitár)


Szabi (gitár)


Ricsi (basszus)


Stula (ének)


Ugye, hogy fiatalabbak lettek, de szebbek nem?

Ahogy egyre többet retusálok, egyre jobban tisztelem a Playboy magazin munkatársait. Ők meg tudják azt is csinálni, hogy szebb legyen valaki, ami szerintem gyakorlatilag a teljes arc és test újrarajzolása. Bár Zalatnay Cinivel ők sem bírtak. :)

Tirana Rockers fotózása

A ZebrArt stúdióban fotóztam a nemrég újjá alakult Tirana Rockers együttest. A stúdióban rengeteget segítettek a fények beállításánál, köszönet érte. 

Érdekes volt, hogy mennyire másképpen dolgozik az ember stúdióban és mennyire másképpen a szabadban. A szabadban én általában két wireless vakut használok, illetve derítőket. A fotóalanyok érkezése előtt felállítom a motyót, s be is lövöm az elképzeléseimnek megfelelően. A fotózás megkezdése után kb. 5-10 perc, mire megvannak a helyes beállítások, s utána ezzel az egy felállással nyomom végig az egészet. 20-30 perc max, a szabadban ennél hosszabban nem nagyon szoktam tökölni. Főleg nem hidegben.
Ehhez képest a stúdióban tököl az ember. Az apró hibákra is lehet figyelni, s egy picit bonyolultabb beállítás is eltarthat 15 percet. "A fejedet egy centit balra, azt a tincset rakd előrébb.", s ennél vadabb utasításokat kapnak a fotóalanyok. A hosszú beállítási idők miatt a legnagyobb hangsúly így arra tevődik, hogy a fotós életben tudja tartani a fotóalanyt. Le a kalappal azok előtt, akik hisztis celebet kell stúdióban fotózni. 

Ami érdekes volt, hogy a többi fotós srác nevetett rajtam, hogy a portré fotózásnál megszokott szög helyett, én egy kicsit lentebbi nézőpontot választottam. Én ezt észre sem vettem, míg nem mondták. Valószínű tényleg amiatt, hogy a koncerteken megszoktam, hogy alulról fotózom az együttes, s egy bandához ez a nézőpont teljesen megszokott.