Jelenlegi hely

Timur Lenk

Timur Lenk - Szesztigyál-Fesztivál

A Timur Lenk együttes a Nemzeti Tehetségtelenséggondozó és Hekkgerinc-szopó Fesztiválon lépett fel. A hekkgerinc szopás mellett az odaérkezés is az volt, Max haverommal jócskán túltoltuk, szép kerülővel jutottunk el a Dunaparty megállóba.

A hely remek, jók a sörök, finom a kaja és kellemes az atmoszféra. Kár, hogy nekem észak-pestinek nagyon messze van, de szerencsére nem annyira vészes.

Ami sajnálatos, hogy a színpad béna helyen van, a szép dunai háttér helyett valami piros kioszkot kell bámulni. Sok fénykép nem készült, inkább jól éreztük magunkat. 



A Dunaparty megálló Facebook oldalán azt ígérték, hogy a szünetben tűzakrobaták lesznek. Csak én nem láttam őket, vagy tényleg nem voltak?

Timuriánus világmentés

Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy a Timuriánus Egyház megmentette az emberiséget a 2012.12.21-én bekövetkezett világvégétől. Szemben Max haverommal, aki szerint épp ideje a világvégének, s ez a legjobb dolog, ami történhet aznap. Ő most egy kicsit morcos.
Biztos, ami biztos, Max-szel aznap este elmentünk még a földi örömöket élvezni. Akkor szembesültem azzal, hogy SZÉP kártyára piálni is lehet, s így kellemes fordulatot vett az esténk, de valahogy nem ment a tivornya.

Úgy voltan vele, hogy ha a világvége egy pillanat alatt bekövetkezik, akkor mindegy, hogy hol vagyok. Ha viszont a világ vége egy lassabb folyamat lesz, akkor majd hazaérek taxival a családhoz. Vagy elkötök egy dzsipet az utcán, s azzal gázolok át mindenen hazáig, de előtte kirabolok egy gyógyszertárat és egy kisboltot a konzervkészlete miatt. Ilyesmi pozitív gondolatok jártak a fejemben, s teljesen elégedett voltam magammal, hogy miközben mindenki rohangál majd lángmartan, én megalapozom a túlélést, s ha összejön, akkor aszpirin-löncshús báróként alapítok új világot, valahol a Külső-Váci úton.

A kaja tehát OK volt, s már csak a lélek maradt, így ellátogattunk a Timuriánus Egyház gaudiumára, ahol a Spirituális Tanító, a Beavatottak Rendje és a Tanítványok is a szív örömének élvezetét gyakorolták. 

A legutóbbi népszámláláson timuriánusként regisztráltak, s hittem abban, hogy a Timuriánus Egyház valamiféle megbékélést fog nyújtani a világ végével kapcsolatban.

Azt gondolni sem mertem volna, hogy az űrből fogom végignézni, ahogy a Föld majdnem elpusztul, de megmentik.

A gaudiumon Timur Lenk dalok hangzottak el, melyekkel első körben megtisztították a Tilos az Á-t Trafik Klubot, főként az oltalmazó pince falait, majd az embereket is, s utána energiával töltötték fel mindezt. A tisztításhoz maláta-komló levet is használtak, ez szinte mindent oldott.

Taki biztosított minket arról, hogy az UFO-k el fognak mindenkit rabolni, ezt ők lezsírozták. Gondolom lepacsiztak a Transzcendes Lénnyel, elvégre valami ilyesmihez értenek az egyháziak. Meg is érezték, hogy jön az UFO, s ekkor felvették a védőfelszerelésüket, hogy ne sérüljön az agyuk az UFO sugárzásától. Az agyuk... hehehe...
Hirtelen - gondolom a Transzcendens Lény vezérletével - egy UFO űrhajó kiemelte a házból a klubbot, s felrepített minket a világűrbe. Taki ekkor látta Pataki Atillát is egy UFO-val, vagy valami ilyesmi történt, nem tudom, túl nagy volt az öröm.
A világ végének bekövetkezése előtt tökéletesen távol voltunk a világtól, a pince lebegett a zűrben. Sajnos, történt pár belesett, mert akik ekkor kimentek cigizni, azok kizuhantak a semmibe. Pedig Taki testvér erre figyelmeztetett is mindenkit. Dupla szopás lehetett, mert az űrben nem ég a cigi, cigi nélkül meg nehéz lehet a semmibe esni, csak zuhansz, zuhansz, s anyázol, hogy nem a Zippo-t hoztad el, az biztos meggyújtaná.
Szóval, mi megmenekültünk, s ennek kapcsán a liturgia még fergetegesebb hangulatot vett. Az Aluljárók felett dalnál elszabadult a boldogság, a hála és az örömteli remény áldását markultuk a levegőben.

Azt, hogy hogyan mentették meg a világot is a Timuriánusok, sajnos nem tudom, épp kint voltam a budin.

Max haverom a megmeneküléstől annyira úrrá lett a csalódottság, hogy eljöttünk. Aztán, a hazamenés helyett beültünk a Múzeum Cukrászdába, s megbeszéltük a világbékét. Max rávilágított, hogy milyen pozitív hozadéka lett volna a világvégének, pl. nem kellett volna többet korán kelni, nem lett volna másnap, meg ilyenek.

Többi Timur Lenk fénykép erre:

Timur Lenk fényképek
Timur Lenk

Timur Lenk és Szarhonya

Mikor benne vagy a káoszban, akkor csak érzed, hogy valami nem stimmel. Másnap jön a neheze, összerakni, hogy a mi a fasz is történt. Ilyen érzésem van a tegnapi Kuplung koncertek után, ahol fellépett a Timur Lenk és a Szarhonya, talán a Kids of Cracatau is. 

A Kuplungban talán 7 éve voltam, az akkori kellemes igénytelenséget felváltotta egy drágább színvonal. Ha megtehetik, hát megteszik, hogy 600 Ft legyen egy whiskey, végül is jó helyen van a cseho. Mondjuk a kávé hiánya miatt szőrös feketepont a helynek. 

Ja, a nagyon szar hangosítás miatt pedig kettes alá. Mintha egy függöny mögött szóltak volna a zenekarok. A méltatlan hangerőnek meglehet az oka, csak azt nem értem, hogy miért van egyenes arányban a halkság a szarsággal, miközben a XXI századot tapossuk. 
Timur Lenk hozta a szokottat, de azon kívül semmi extra. Illetve az új számok, de lehet, hogy csak nekem újak. Ugyanis, nekem csak most kezd beépülni pl. a Skála veled szám, vagyis számomra ez újdonság. Fel is raktam erről egy videót, íme:

Plusz pár fénykép a koncertről.

Visszatérve a káoszra. Az történt, hogy Kids of Cracatau énekese, akarom mondani, szűk hangtartománnyal rendelkező fals énekű frontembere, berágott, hogy Timur Lenkék savazzák a Szarhonyát. Amúgy, ő látszik a Skála veled szám elején, amint lejön a színpadról. Elég sok koncertet fotóztam már, de nem nagyon láttam még ekkora tahót, aki előadás közben átmegy a játszó zenészek között.

Hasonló érdekes szitu volt, mikor Taki kiöntötte a sörét, emberünk intézkedett, hogy kifolyt a sör. A punk, aki takarítást rendel a kifolyt sör miatt. Eszem megáll.

A Timur Lenk koncert lehet, hogy nem is koncert volt, hanem egy színpadi sörözés. :)

Lement a Timur Lenk, a csávó a mikrofont elragadva hangot adott annak, hogy na végre eltakarodtak. Persze, kiröhögték. Itthon, utólag esett le, hogy ő lehetett a szervezője a Punklung -nak. Vagy nem.

Jött volna a Szarhonya, de a beállás előtt ez az ember termett a színpadon, s levágott egy gyors számot. 

Benne legalább volt egy kis élet. Aztán eszmélt szervező barátunk, s a mikrofonba üvöltözte, hogy ki a fasz volt ez, mert nem a Szarhonya. Nem is, mert a Szarhonya ez volt:

Én itt elvesztettem a fonalat, hogy ki kivel van, gondoltam, majd holnap a fotó és az Internet megoldják számomra a rejtélyt.

Szarhonyáról annyit, hogy az öreg kazettáim negyede hasonló zenével van tele, de számomra már unalmas ez a stílus. Max néha egy kis D.O.A., Nomeansno, és ritkán Biafra ámokfutásai. Ja, és a Timur Lenk, az valahogy megunhatatlan.

Másnap meghallgattam Szarhonyát, alapvetően semmi gondom a zenéjükkel.

Azt nem tudom, hogy fellépett-e a Kids of Cracatau, Szarhonya felétől kint beszélgettünk a koncertek végéig. Szervező barátunkat még lelépésünk előtt láttam aludni egy széken, lehet, hogy meg sem érte a saját koncertjét. Minden esetre ma meghallgattam az Interneten található anyagaikat. Nem vesztesz vele sokat, ha kihagyod.

Timur Lenk - 2012 Sziget Fesztivál (nál) - előzetes

Timur Lenk Patyom-kinn Projekt: Sziget-koncert hajóval!!
Nagyon keményen odab*sztunk a Timur Lenk együttessel a Sziget Fesztiválnak. Hajóval támadtunk, először meg akartuk csáklyázni az egyik utasszállítójukat. Az ellenség padlógőzzel, csak driftelve tudott kitérni előlünk, nagyon nagy szerencséjük volt, hogy megúszták.
Utána feltartottuk a másik menetrendszerű hajójukat. Ki akartuk éheztetni őket, csak jött a dagály.
A Sziget Fesztivál biztonsági szolgálata nagyon berágott, ellentámadásba lendültek. Lézerirányzékos fegyverekkel akarták elhallgattatni a zenekart, hasra céloztak, hogy jobban fájjon. 
Aztán, ott voltak a ladák. Bevallom féltem.
Szerencsére sikerült elmenekülnünk, köszönhető a hajónk ikerlapátos manőverkormányának, s a tisztek hősiességének. Mindenki megkönnyebbült, s hatalmas buli kerekedett.

Akkora buli volt, hogy a zene hatására a lányok összegabalyodott végtagokkal nyalogatták egymást.



Timur Lenk az A38-on

Kétszer követtem el azt a hibát, hogy egyházi embert nem megfelelően köszöntöttem.

Az elsőt úgy 20 évvel ezelőtt, Kovács Mihály atyát "jónapot"-tal köszöntöttem "laudetur" helyett. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy ez a Piarista Gimnázium falain belül történt, s ott ez így nem járta. Rám is förmedt a tanár úr: "Hogy mondta, fiam?", de ennyiben maradt a dolog.

A másodikat egy hónapja, az A38 hajón, mikor a Timuriánus egyház spirituális tanítójának, Fishernek mondtam szintén azt, hogy "jónapot". Ő nyájasan csak annyit mondott, hogy ez minden bizonnyal a call centeres reflexemnek köszönhető, semmi gond. 

Aznap így kezdődött számomra a Timur Lenk koncert, de e baki ellenére is kiválóan éreztem magamat egész este.
 


Pedig a koncert előtt Fisher-rel és Max barátommal azon keseregtünk, hogy az IT szakmai milyen szopóágon van, s egyre rosszabbak a kilátások a jövőt illetően.

Már egy csomószor leírtam, hogy nem igazán jön össze számomra a koncert fotózása és a koncert élvezet, az egyik mindig a másik rovására megy. Ezen a koncerten viszont sikerült megtalálnom az egyensúlyt, sőt úgy, hogy még alkoholos italokat is fogyasztottam. Mondjuk ebből sok nem kellett, a jelenlegi fáradtsági szintem mellett három sör bőven elég ahhoz, hogy borogassak és hülyeségeket beszéljek.
 

 

A koncert előtti önsajnálatunk közben Fisher elejtett egy fél mondatott arról, hogy korábban volt egy olyan koncertfotó sorozat, melyen lepukkant nyuggereknek néznek ki. Arra gondoltam, hogy olyan fotókat fogok készíteni, melyen az együttes fékezhetetlen dinamizmusa lesz jellemző.
 

 

Persze, a féktelen dinamizmust nem úgy kell érteni, mint pl. a Belga esetében, akik gátlástalanúl fetrengenek a színpadon. Egyházi személyiségektől ilyet ne is várjon senki. A verbális történetmesélés elevenedik meg a képeken, melyet Takcsi félreérthetetlen gesztusai fűszereznek.
 


Takcsi, veretes narancs zakójában napfényként ragyogta be a színpadot, melyhez a zenekar matróz öltözéke adta a csodás keretet. Öröm volt látni, hogy a zenekar, a híres jelmezhasználatát - ha light-os formába is -, de valamilyen szinten hozta.
 



Ha már fotózás, akkor had szóljak pár szót a színpadtechnikáról. Az A38 gyomrában található színpadot imádom, hihetetlen jó a fénytechnika és jól is kezelik őket. A fedélzeten viszont most jártam először, s elég lesújtóak voltak a fények, már a Gödör igénytelenségét súrolták. Persze, megértem, senki nem olyan hülye, hogy drága motyót rakjon ki az elemek martalékának, de ez számomra - a belső színpadhoz képest - csalódás volt.
 

A koncert, a hirtelen vége ellenére szuper volt, jót dumáltunk, jót szórakoztunk, jót fotóztam! Hallelúja!