Jelenlegi hely

Tenori-On

The Legendary Pink Dots

Nagyon örülők, hogy hallgattam Max barátomra és elmentem vele a The Legendary Pink Dots koncertre. Harminc év munkássága ide vagy oda, egy hangot nem ismertem tőlük, bár többször is halottam a nevüket.

A Roham caféban léptek fel, a színpad előtt max 150 embernek volt hely, de szerintem nem voltunk ennyien. Tényleg elkeserítő, hogy egy kétmilliós városban százan kíváncsiak egy ~110 albumot kiadó zenekarra.

Igen, többet lemezt adtak ki, mint Frank Zappa. Annyira sok a ~110 album, hogy egyszerűen megtalálhatatlanok a zenekar számai. Ugyanis, másnap próbáltam fellelni a Youtube-on az egyik koncerten elhangzott számot, mivel nagyon tetszett. Egy óra alatt nem találtam meg, de még Max barátomnak is beletört a bicskája, pedig ő tetemes mennyiségű LPD albumot birtokol.

A koncert kellemesen melankolikus és lelassult volt, úgy elment a másfél óra, hogy észre sem vettem. Mivel hobby fotózás volt, így nem igazán akartam az első sorokban műélvező közönséget zaklatni azzal, hogy ide-oda mozgok közöttük, hogy mindenkit jó szögben lekaphassak. Egy ponton voltam végig, s szinte csak Edward Ka-Spel -ről készítettem felvételeket, mivel csak felé volt rálátásom.

Most nem sírok a koncert világosítása miatt, mivel az nem volt. Gyakorlatilag talán, ha ~200 watt teljesítményű lámpa volt felkapcsolva , ami annyira kevés, hogy ISO 3200 alatt nem volt érdemes próbálkozni. Szerencsére a Nikon D700-nak ez nem okozott problémát, bár az utómunkánál rendesen kellett zajt szűrnöm.

A koncert után megittunk pár sör, s teljesen véletlenül az együttesből Silverman mellé keveredtünk.

 Max barátom meg is ragadta az alkalmat, hogy kikérdezze milyen kütyükön játszott. Silverman egy Tenori-On -on nyomta, azt mondta róla, hogy nagyon szereti, könnyen tud vele komponálni. Ez a Tenori-On első ránézésre inkább videojáték, mint hangszer, de a látszat csal.