Jelenlegi hely

Sziget Festival

Sziget – hangulatfotó III.

Ezek a képek - az előzőekkel ellentétben - kimondottan ott és akkor készültek, mikor elkapott egy hangulat.

Ehhez nekem általában a Matrix-beli Neo első gyakorló ugrásának megfelelő állapotra van szükségem, vagyis ki kell ürítenem az agyamat. (Nos, az ital, vagy más ezen nem segít, az pont az ellenkezője, megtölti az agyamat.)

Ilyenkor olyan, mintha rohanna körülöttem a világ, én pedig lassan mozognék. Egy lövésre van lehetőség, ismétlés vagy korrigálás nincs, mivel az már nem "az" a fénykép lenne.

Ha átjön a feeling, akkor annak örülök...

Sziget – hangulatfotó II.

Ezek a képek szintén elkapott pillanatok a 2010-es Sziget Fesztiválról, utólag válogattam a hangulatfotó posthoz.

Persze, az elkapott pillanatok is egy adott hangulatot tükröznek, de én szoktam olyat is csinálni, hogy kimondottan a hangulat képeit keresem. Erről, majd a III. részben.

Ha jövök megyek, akkor mindig készen állok arra, hogy elkapjak egy-egy témát. Emiatt a fényképezőt a következő módon használom:

Nem használok objektívsapkát, mert túlságosan sok idő levenni. Ha féltem az obit, akkor rakok rá objektívvédőt. Én a Hoya Pro sorozata mellett kötöttem ki, sajnos nem olcsó mulatság. A másik fontos óvintézkedés, hogy mindig fent van az objektív árnyékolója. Akkor is, ha nincs napsütés. Sokan nem tudják, de az árnyékoló másik szerepe pontosan az, hogy megvédje az objektívet. Nem egyszer löktek fel, úgy, hogy a gépet csaptam a falhoz. Ilyenkor általában az árnyékoló kapja az ütést, s ha el is törik, az nem egy drága alkatrész.

Napközben P módban, szürkület után viszont M vagyis manuális módban használom a gépet. Általában a fényhez állítom a rekeszt, sötétben pl. f/2.2, de ha olyan a téma, akkor kinyitom f/1.4 –re is. A záridőt 1/160 –on használom, azzal egy ember gyors mozdulatát is el lehet kapni. Esetleg felmegyek 1/125 –re.

Ha vakuzom – újabban nem szoktam –, akkor Rear szinkronra állok, s felmegyek 1/20 –ra az idővel. Ekkor lesz egy kis bemozdulás a képen, amit aztán a vaku kimerevít, s jó kis dinamikus fotók készülnek. A vakunál a kis fehér fényterelőt ki szoktam húzni, hogy ne verjem telibe a témát, illetve sokszor leveszem 1 –el a vaku beállítását. (Lassan ezt már party fotós beállításnak kellene hívni.)

A Nikon gépek egyik szuper jó lehetősége az Auto ISO funkció. Vagyis a gép beállítható úgy, hogy a mért fény mértékének megfelelően növelje a gép érzékenységét. Én 1/60 –ra állítom, vagyis ha ennél hosszabb idő kellene a fénymérés alapján, akkor növeli az ISO-t. D200/D300 esetén ISO800 –ig, míg D700 esetén ISO3200 –ig engedem a gépet. Ez hihetetlen módon tudja segíteni a gyors fotózást.

Az autofókuszt S (single) módban használom ilyenkor, ezzel gyorsabban tudok fókuszt találni. Persze, kell hozzá egyfajta gyakorlottság, de ez nem ördöngösség. Gondolom C (continuous) mód is jó lehet, csak én azt nem nagyon szeretem.

Sziget – hangulatfotó I.

Szerintem nehéz olyan fotót készíteni, ami jól visszaad egy hangulatot.

Gondolom, mindenki látott már rengeteg naplementéről készült képet, s legtöbb esetben vélhetően annyi az élmény, hogy szépek a színek. Szerintem két ujjamon meg tudom számolni, mikor egy naplemente fotó igazi emóciót váltott ki bennem, s dobtam el a kalapácsot, szaladtam, hogy részese legyek ennek az érzésnek, ott és azonnal.

Egyrészt a hangulatfotóhoz kell hangulat, másrészt fotós technikai tudás. A hangulatról nincs mit írni, mindenki átél valamilyet nap mint nap. Persze, az emelkedett hangulat nem mindennapi dolog, ahhoz általában kell valami plusz, hol ez, hol az. A technikai tudás pedig szerintem elengedhetetlen, mert egy gyors mozdulatot lehetetlen kimerevítve érzékeltetni, ismerni kell a módszert, hogy miképpen mossuk el pl. egy fekete francia srác nagyujját, érzékeltetve ezzel azt a sebességet, amivel behatolni készül éppen valahova. ;)

A fényképező automata módjában ilyenek nem fognak összejönni. (A témaválasztó módokat meg lusták használni a népek, pedig az segítene a célok elérésében.)

Felrakok pár képet, melyekkel próbálom megeleveníteni a Sziget hangulatot. Ezeknél nem hangulatfotó készítése volt a cél, csak utólag válogattam őket össze az elkapott pillanatokból. Emiatt kicsit sántít is a dolog, bár szerintem van pár, aminél elfoghatja a nézőt az érzés, hogy de jó lett volna ott lenni. (…vagy de jó, hogy nem mentem el, mert már megint csak ugyanaz a mantra.)

Papa Roach a Szigeten

Elég régen volt már a 2010-es Sziget, de még mindig van mit feldolgoznom. Egyik ilyen a Papa Roach, akik a Nagyszínpadon léptek fel.

Nem szeretek fényes nappal koncertet fotózni, a színes fények számomra hozzátartoznak a hangulathoz. Remélem, a fények hiányának ellenére is átjön valamiféle hangulat ebből a koncertből.