Jelenlegi hely

punk

Kegyelemkettes

Majd' egy éve írtam ezt a bejegyzést, de dobozban maradt. Sajnos, az akkori technikai hátterem cserbenhagyott, s egy év elmaradásba kerültem a képek feldolgozásában. Megpróbálom behozni.


A punk nem az a műfaj, amit az ember azért választ mert csak úgy megtetszett neki. A punk-hoz eljut az ember, felé tereli mindaz a mocsok, amit a környezetében nem tud és akar elviselni. Legalábbis az én generációm esetén így történt, a '91 előtti rendszer félelemmel átitatott mindennapja, bürokráciája és kilátástalansága egyenes út volt a punk-hoz. Gulyás-komonizmus ide vagy oda, gyerekként megélni rendőri megaláztatást, apám riadt tekintetét ártalmatlannak tűnő kérdések kapcsán, s a brutalitást, ami néha teljesen érthetetlen és értelmetlen volt. 

forrás: http://passzio.hu
Középiskolás voltam, ültem a 14-es villamoson az Élmunkás tér (most Lehel tér) megállóban, s egyszer csak halk pufogásokat hallottam. A villamostól nem messze több rendőr állt egymás mellett, fel-fel emelgették a kezüket. Ritmusosan pufogtak: tam-ta-tam-ta-tam. tam-ta-tam-ta-tam. Mókás hang volt.
Aztán megláttam, hogy a kezükben gumibot van, s nem emelgetik, hanem valamit ütnek. Egy földön fekvő embert ütöttek, 6-8 rendőr körbeállva, a szerencsétlen meg szótlanul feküdt a földön.

Így ment ez. A megdöbbentő pedig az emberek reakciója: mindenki fülét farkát befogva szállt fel a villamosra, s kushadt, mintha mi sem történt volna. Ez is kiakasztott.

Persze, a punk elmúlik, én már nem lázadok, nincs miért, vagy ha lenne is, akkor sincs energiám erre, vannak fontosabb dolgok most az életemben. Nem is nagyon hallgatok punk zenét úgy 10 éve. Ha igen, akkor is inkább azért az egyszerű és ösztönös energiáért, ami a punk-ban van. Szeretem, hogy a punk nevén nevezi a dolgokat, nincs köntörfalazás: a pina az pina, a szarság az szarság, a nem jelentése pedig nem.

De ez a bejegyzés nem is igazán a punk-ról akar szólni, hanem az energiáról. Újabb önigazolást találtam, megint bebizonyosodott számomra, hogy az értékelhető zene energiából van. Ezt az önigazolást a Kegyelemkettes együttes énekesének megvillanása kapcsán szereztem, ami a Timur Lenk, Szarhonya és KOC együttesek közös koncertjén történt.

Nagyon sokszor elmantráztam, hogy a valamire való zene az, melyeken keresztül átjön az énekes, a  zenészek energiája. Ilyen egyszerű szerintem, energia kérdése az egész. A gond az, hogy nagyon keveseknek adatik meg a képesség. Magyar előadók esetén alig létezik ilyesmi, talán a szakma 10%-a, a többi kutyaütő. (1%-a! jav: 2013.10.02 GGG)
Persze, vannak hallgatható kutyaütők, jó kis tingli-tangli vezetéshez, ivászathoz, csajfogdosáshoz. A baj inkább az, hogy vannak a túlhallgatott kutyaütők, akiket a jófajta marketing gépezet helyezett a közízlés magasabb polcára, ezektől személy szerint rosszul vagyok.

Hogy jön az energiához egy punk zenekar, a Kegyelemkettes?

A fent említett koncerten nagyon rövid időre színpadon volt egy ember, akiről nem tudtam, hogy ki a manó, de ott helyben megragadott, ahogy áramlott tőle az energia. El is kezdtem fotózni, s ilyenkor nekem láthatóvá válik az enerdzsi, a fülemet kikapcsolja a fényképező. Hülyén hangzik, igen. Olyasmi ez, mikor fejtetőre állítasz egy rajzot, s megjelenik a lényeg.

Utólag kezdtem el vadászni, hogy ki volt az, s kiderült, hogy a Kegyelemkettes énekese. A zenekar anyagát itt lehet elérni: http://kegyelemkettes.bandcamp.com/

Nincs ezekben a felvételekben annyira erősen jelen az energia, mint amit a színpadon éreztem, de kétségtelenül van bennük. Ráadásul igen csak érdekesek egyes számok, egyediek, eltérnek a szokványostól. Akár mondhatnám, hogy tipikusan Kegyelemketteses, de ehhez persze jobban kellene ismernem ezt a bandát.

A felvételek egy része olyan útkeresés félének tűnik nekem: jó kezdő ötletek, melyek aztán nem forrtak ki. De úgy ahogy van tetszik az egész, nincs túlcifrázva, jön zsigerből minden. 

A következő számokat tökre ajánlom: Dubstep, Tibi, Hamutartó, The Room, EADA, Jó lenne már, Kegyelemkettes

Kedvencem a lényegre törő Hamutartó. Ha ittál már bele sörbe, amibe belehamuztak, akkor tudod is mi inspirálhatta a számot. A másik kedvencem a Tibi lett. Ennek a refrénében azt nyomják, hogy "ilyen a fixi".

Hogy mi a tököm az a fixi?

Elkezdtem keresni, s eljutottam a bringás futárokig: olyan bringa, ahol nincs váltó, se szabadon futás, fix a hajtáslánc. Gondolom, ez hasonló önszopatás, mint a tuning örülteknél a direktszűrő, amit sűrűn ganyézni és olajozni kell, amúgy sz*rt sem ér, vagy fotósoknál a manuális objektív, amivel minden élességet elbaszól, de fasza a bokeh. Ezektől nem lesz jobb semmi, csak elkülöníti magát az ember a sok amatőrtől.

Aztán az egyik találatnál nyilatkozik egy Sinya nevű csávó, akiben felismerem az emberemet, akikből dőlt az energia a koncerten. Innentől pedig már nem sokat kellett guglizni, hogy kiderüljön, az énekes bringás futár, a Hajtás Pajtás oszlopos tagja, nyomja (nyomta?) a Critical Mass-t, s folyamatosan jelet hagy az éterben.

Egyértelműen látszik, Sinyából dől az energia, mindenre jut, mert van. Bona fide superman. Ez az energia meg átjön, s ezért érdemes meghallgatni őket.

----

Persze, a mai kornak mai problémái vannak. Anno a véleményéért vitték el az embert a rendőrök, most a fű miatt. Anno kézigránátot kért a punk, mostanság egy üveg sört, s a rendőrt sem megölni akarja, hanem egyszerűen csak leszarni. Nincs is ezzel gond.
Nagy A betű a mellükre szarva.
Ki tette ezt? A Kegyelemkettes! 

Timur Lenk és Szarhonya

Mikor benne vagy a káoszban, akkor csak érzed, hogy valami nem stimmel. Másnap jön a neheze, összerakni, hogy a mi a fasz is történt. Ilyen érzésem van a tegnapi Kuplung koncertek után, ahol fellépett a Timur Lenk és a Szarhonya, talán a Kids of Cracatau is. 

A Kuplungban talán 7 éve voltam, az akkori kellemes igénytelenséget felváltotta egy drágább színvonal. Ha megtehetik, hát megteszik, hogy 600 Ft legyen egy whiskey, végül is jó helyen van a cseho. Mondjuk a kávé hiánya miatt szőrös feketepont a helynek. 

Ja, a nagyon szar hangosítás miatt pedig kettes alá. Mintha egy függöny mögött szóltak volna a zenekarok. A méltatlan hangerőnek meglehet az oka, csak azt nem értem, hogy miért van egyenes arányban a halkság a szarsággal, miközben a XXI századot tapossuk. 
Timur Lenk hozta a szokottat, de azon kívül semmi extra. Illetve az új számok, de lehet, hogy csak nekem újak. Ugyanis, nekem csak most kezd beépülni pl. a Skála veled szám, vagyis számomra ez újdonság. Fel is raktam erről egy videót, íme:

Plusz pár fénykép a koncertről.

Visszatérve a káoszra. Az történt, hogy Kids of Cracatau énekese, akarom mondani, szűk hangtartománnyal rendelkező fals énekű frontembere, berágott, hogy Timur Lenkék savazzák a Szarhonyát. Amúgy, ő látszik a Skála veled szám elején, amint lejön a színpadról. Elég sok koncertet fotóztam már, de nem nagyon láttam még ekkora tahót, aki előadás közben átmegy a játszó zenészek között.

Hasonló érdekes szitu volt, mikor Taki kiöntötte a sörét, emberünk intézkedett, hogy kifolyt a sör. A punk, aki takarítást rendel a kifolyt sör miatt. Eszem megáll.

A Timur Lenk koncert lehet, hogy nem is koncert volt, hanem egy színpadi sörözés. :)

Lement a Timur Lenk, a csávó a mikrofont elragadva hangot adott annak, hogy na végre eltakarodtak. Persze, kiröhögték. Itthon, utólag esett le, hogy ő lehetett a szervezője a Punklung -nak. Vagy nem.

Jött volna a Szarhonya, de a beállás előtt ez az ember termett a színpadon, s levágott egy gyors számot. 

Benne legalább volt egy kis élet. Aztán eszmélt szervező barátunk, s a mikrofonba üvöltözte, hogy ki a fasz volt ez, mert nem a Szarhonya. Nem is, mert a Szarhonya ez volt:

Én itt elvesztettem a fonalat, hogy ki kivel van, gondoltam, majd holnap a fotó és az Internet megoldják számomra a rejtélyt.

Szarhonyáról annyit, hogy az öreg kazettáim negyede hasonló zenével van tele, de számomra már unalmas ez a stílus. Max néha egy kis D.O.A., Nomeansno, és ritkán Biafra ámokfutásai. Ja, és a Timur Lenk, az valahogy megunhatatlan.

Másnap meghallgattam Szarhonyát, alapvetően semmi gondom a zenéjükkel.

Azt nem tudom, hogy fellépett-e a Kids of Cracatau, Szarhonya felétől kint beszélgettünk a koncertek végéig. Szervező barátunkat még lelépésünk előtt láttam aludni egy széken, lehet, hogy meg sem érte a saját koncertjét. Minden esetre ma meghallgattam az Interneten található anyagaikat. Nem vesztesz vele sokat, ha kihagyod.