Mikor kiértünk az Oktoberfest-re, akkor az első gondolatom az volt, hogy rossz helyen járok, nem egy vurstliba akartam jönni. Úgy képzeltem, mint itthon egy borünnepet, ahol színpadokon nyomul a népi vonal, a csaposok vicelődve csapolnak, s miközben leiszom magamat a sárga földig, addig a bajor nemzeti kultúra ölel körbe.
Ehelyett vurstli volt, ráadásul egy nagyon durva vurstli: millió különféle pörgő-forgó-dobó-hajító szerkezet, még több bódé, s mindenhol tömeg, igaz, az csak az eső elállta után.
Úgy terveztem, hogy a sörözés előtt megyek egy kört fotózni, s az asszimilálódás okán vettem is gyorsan egy filc kalapot. Kifigyeltem, hogy az igazán autentikus népek a kalapjukon mindenféle bizbasz kitűzőt hordanak, gyorsan abból is vettem, s az eladóval szakszerűen ráapplikáltam a süvegemre.
Gyönyörű lehettem, de ott kit érdekel? Persze, így utólag már nem vállalom fel a kalapomat, nem is mutatom meg azt a fotót.
A Paulaner sátrában volt a helyünk. Úgy 24-en mentünk, s a kötelező fogyasztásunk 80 liter sör és 40 darab csülök volt. Mikor beléptem a Paulaner sátrába, akkor kissé ledöbbentem a méretét látva, majd el is elfogott a kétségbeesés, hogy én most hatezer részeg emberrel fogom itt jól érezni magamat.
Rettegtem, hogy mi lesz. Aztán az lett, hogy az egyik legjobb buli volt, amiben mostanság voltam, nagyon-nagyon jól éreztem magamat.
Sajnos, a sörözési kényszer gyorsabban jött, mint terveztem, így nem sok időm maradt fotózni, de azért pár sátorba benéztem. Érdekes volt.
Nem tudtam pl., hogy a söntések mellett húzott sárga vonalra még rálépni is tilos, mikor megtettem, akkor a személyzet rutinosan arrébb rakott. Érezni lehetett, hogy nem viccelnek, de teljesen normális volt mindenki.
Egy másik sátorban már az asztalon állt a fél társaság, s volt olyan is, ahol szabályos sör irányító személyzet volt, magasan ülő lányok figyelték a folyamatot, miközben hihetetlen precízséggel mosták és töltötték hatalmas gépekkel a literes korsókat.
A sorok között különféle árusok jártak, lehetett venni rózsát (vettünk), lehetett venni kalapot (azt is vettünk), s olyan faramuci dolgot, mint a mézeskalács szív, melyre a mulatós fotónkat ragasztották.
Ugyanis, fiatal lányok járták körbe-körbe, s fotózták a népeket, majd a fotót rászerelték egy mézeskalács szívre, s azt árulták. No, ilyet nem vettünk...
Mondjuk, ez az a fotós meló, ahol egy férfi nem élne meg, ugyanis a dekoltázs keményen a marketing része volt.
Négy literes korsóig jutottam, a pár kis korsó búzasört a nagy sátor melletti mulatóban nem számolom.
Persze, táncosra ittuk magunkat, de nem az a durva buli volt, hanem kellemesen, jó kedvel telt az este.
Éjjel tizenegykor pedig mindenki felkerekedett, s pár fiatalon kívül szinte az egész Oktoberfest fegyelmezetten hazament.A legszebb az egészben, hogy a 10 félliteres korsó sör után másnap kutya bajom volt, csak fáradt voltam. :)
