Kijött a Nikon D800, melyet a tudása és ára miatt igen sokan vártak. A komolyabb tesztek még készűlnek, de már most látszik, hogy zseniális kis masinát alkotott a Nikon.
Számomra azonban két dolog csalódás a D800-ban:
Megmaradtak ugyanannál az 51 fókuszpontos elrendezésnél, amit a D700 -ban is alkalmaztak az élesség beálítására. Persze, megújították az érzékelési módokat, biztosan sokkal intelligensebb lett a D800 autófókusza.
Viszont AF pont továbbra sincs a fényérzékelő lapka szélén, mind az 51 pont középre koncentrálódik. Ez a gyors, rossz fényviszonyok közötti akciófotózást nem segíti. Ugyanis, nagyon gyenge fényben nem igazán lehet az AF automatikára bízni az élességet, ilyenkor kézzel kell állítani azt.
A másik, szerintem igen lényeges dolog, hogy kihagyták a D800-ból a vakuk távvezérlését. Ez nagyon bosszantó, s vélhetően inkább marketing szempontok miatt, mint azt bármi más indokolná.
Így kénytelen az ember a vázon egy távvezérlésre alkalmas vakut, vagy vakuvezérlőt használni. Nagyon jó dolog volt kisebb munkák esetén, hogy a váz képes volt a rendszervakukat vezérelni. Eggyel kevesebb vakut kell így cipelni, nem beszélve arról, hogy a plusz vezérlőt meg kell venni, ami százezres tétel.
A 36 Mpixeles felbontás valami eszméletlen, de már olvasom a blogokban, hogy túlságosan is sok. Egy sima JPG kép 20-30 Mbyte -os. Ez tízszerese a D700 által létrehozott méreteknél. Nem írok egzakt számokat, ezt majd a tesztelők megteszik, de kb. ez a helyzet. Lehet tehát venni plusz memória kártyákat, s több memóriát a számítógépünkbe, hogy megbirkózzon a hatalmas fájlokkal.
Ha valaki érdekel részletesebben a D700 és a D800 közötti különbség, akkor ide kattintson.
Ha úgy tűnik számodra, hogy ez az írás a "savanyú a szőlő" kategória, akkor abban van valami igazság. :) Tényleg bosszantanak a fenti dolgok, de azért váltanék, sőt, szerintem fogok is nemsokára.
Általában szeptemberben vezetik be az új fényképezőgépeket. Ilyenkor a régi szériát kedvezményesen lehet megkapni, s ez nagyon jó azoknak, akik jó fényképezőgépet szeretnének, s nem trendit.
Nikon, Canon, Panasonic, Sony, Casio az, amit szerintem meg szabad venni manapság. A tükörreflexes gépek estén én csak Nikon-t ismerem, mivel ilyet használok.
A Nikon D3000-nek vélhetően nagyon lent lesz az ára, de ezt nem szabad megvenni. Mellényúltak, ugyanis megnövekedett képességekhez gyenge a gép processzora. Ki is hozták a Nikon 3100-et, ami a belépő szint.
A legjobb ár/érték arányú vétel a Nikon D5000, ami a nagyobb tesók szuper megoldásait kapta meg. A képérzékelő és a processzor a D300-ból, a fókuszrendszer a D90-ből. A D5000 váltja a D60-at, így az is jól elérhetővé vált. A szkeptikusoknak annyit, hogy én rendszeresen használtam feleségem D40x -ét, amit a D60 váltott le, vagyis egy ősrégi gép, de mégis tökéletes fényképeket készítek vele. Igaz, nem egy Villám Vili, teniszt senki ne menjen vele fotózni, de általános célra tökéletes. Gyors és széles tartományt átfogó objektívvel - pl. Nikon 18-135 VR - gyerek fotózásra is alkalmas. A 18-135 -nél én mindenképpen javaslom az újabb, VR (vibration reduction) verziót.
A Nikon középkategóriáját a D90 viszi, amit vált a D7000. A D90 is az a gép, ami már a félprofi kategória, hiszen főként a váz mechanikai kialakításában marad csak alul a profibb társaktról. Ha valaki komolyan akar fotózni, s nincs pénze, akkor ez lesz a tökéletes választás.
A D7000 pedig olyan megoldásokat kap, ami szinte a profi kategóriát fogja súrolni: 39 AF pont, magnézium ház, wireless flash, vízálló, 16MPixel, dupla SD kártya, 6fps sorozat, stb.
Sajnos a D300 és a D700 utódlásáról nincs hír, pedig nagyon sokan várják ezeket. A D700 van a fókuszban, mivel az már fullframe váz, vagyis a képérzékelő megegyezik az analóg film nagyságával. Az összes olyan profi ezt használja, akinek van annyi esze, hogy ne adjon ki 1 millát egy ugyanilyen képességekkel bíró csúcskategóriára.
Sokan arra számítanak, hogy ha kijön a D700 utódja, akkor rengetegen el fogják adni a D700-akat. Ezek pedig bátran megvehetők használt forgalomban, mivel profi gépek, melyek nem használódnak el pár év alatt.
Ha használ fényképező vásárolunk, akkor a gép állapotára az exponálások számából következtethetünk.
Logikus: minél többet fényképeztek vele, annál kevesebbet ér.
Annak ellenére, hogy a compact és a bridge gépek főként elektronikából állnak (értsd nincs klasszikus zárszerkezet) ezek esetében is érdemes ezt megnézni, mivel a zoom (ha van) mechanikus szerkezet. A mechanikus szerkezetek pedig előbb-utóbb elromlanak.
A tükörreflexes fényképezők esetén pedig nagyon fontos információ ez, mivel van egy u.n. zárszerkezet, mely minden egyes exponálás során mozog, s igen nagy igénybevételnek van kitéve.
A gyártok a komolyabb gépek esetén meg is adják, hogy kb. hány expo után lehet a tönkremenetelre számítani. A Nikon D300-ra és D700-ra 150,000. ( százötvenezer ) expot garantál a gyártó. Egy aktív amatőr fotós úgy 10-15 ezer képet lő el egy év alatt, vagyis ez a mennyiség akár 10 évre is elegendő. Ezzel szemben egy esküvői fotós egy év alatt elérheti ezt, s utána nagy valószínűséggel egy szervizben fel kell újítani a gépet.
Az expo számot szinte az összes fényképező jegyzi. A legtöbb gép esetén ez egy rejtett menüben található. Pl. az Olyampus E-300 esetén ezt úgy lehetett megnézni, hogy nyitott memória kártya ajtónál (komolyan!), meg kellett egyszerre nyomni a Display és az OK gombot. Vicces, nem?
A legtöbb esetben az expo szám átírható, bár nem egyszerű, főleg nem földi halandó számára. Sajnos tényleg meg lehet tenni. Gondolom a drágább fényképezők eladása esetén merülhet fel az eladóban, hogy trükközzön.
A Nikon tükörreflexes fényképezők az elkészült képbe rejti az expo számot. Én nem találtam az Interneten olyan információt, ami arra utalna, hogy csalni lehetne Nikon-ok esetén, persze nem kizárt.
Aki le szeretné ellenőrizni, hogy hány képet készítettek a megvásárolandó Nikon fényképezővel, annak ajánlom ezt az oldalt:
Ebből a postból elég jól látható, hogy milyen volumennel vonul ki a Nikon egy fontosabb eseményre. A lent látható szekrényben úgy kapásból 60 millió Ft van, s ott vannak még az obik, amiket nem is látunk, s abból tuti több is van, mint vázból. Durva.
A téli olimpiai játékok kapcsán felkerült a netre egy time-lapse videó Vancouver City-ról. Nagyon szépen kidolgozott és látványos, érdemes végignézni. Nekem a 1:47 és a 2:00 percek közötti rész különösen tetszik, nagyon profin mozgatják át a téren a kamerát. Ráadásul ez egy éjszakai felvétel, amihez vélhetően nem egyszerű technikát használhattak.
A time-lapse videó azt jelenti, hogy egy fényképezővel időközönként készített állóképeket videóvá fűznek össze. A lényeg, hogy jó hosszú időn keresztül készüljenek a képek, ettől válik igazán látványossá a dolog. A fejlettebb technikai pedig az, hogy a fényképező nem fix, hanem az is mozog, így még látványosabb dolgokat lehet készíteni.
Mikor ilyen videót látok, akkor mindig rámjön, hogy készítsek én is egyet. Sajnos ez még sosem ment tovább a lelkesedésnél, két kivételtől eltekintve. Úgy 4 éve lefotóztam magamat mikor alszom, de aztán sosem raktam össze videóvá. Tavaly pedig lakáseladás kapcsán készítettem egy primitív time-elapse megoldás, hogy a nap mennyire tud besütni a lakásba. Mondjuk ez nem videó lett, hanem mozgó gif, de mindegy.
Az új time-lapse videók esetén fennen hirdetik a HD minőséget, de ez ne tántorítson el senki attól, hogy maga is ilyen videót készítsen. Ugyanis a HD minőséget már egy 2 megapixeles egyszerű fényképező is tudja produkálni. Ezen a képen jól látható, hogy a 1080 -as felbontású HD hol is helyezkedik el a fényképezők világában.
Ha valaki time-lapse videó készítésére adja a fejét, mielőtt belevágna a következőket gondolja át:
Egy hosszabb időt átfogó videó elkészítése akár 17 000 (tizenhétezer) felvétel is szükséges. Nagyon igénybe veszi ez a fényképező zárját. Egy 100 000 (százezer) felvételre hitelesített zár tíz egynéhány hosszabb projekt után kuka. Szerintem drága fényképezővel hobby szinten nem is érdemes belefogni.
Vezérelni kell a fényképezőt, hogy meghatározott időközönként (2 sec - 5 sec - stb) készítsen egy képet. A fényképezőkbe épített időzítők a legtöbb esetben nem képesek több tízezer képre, csak rövidebb intervallumokat lehet velük átfogni. Szükség lehet egy időzítőre, vagy egy notebook-ra és a fényképezőt vezérlő szoftverre.
A felvétel ideje alatt tápfeszültséggel kell ellátni a fényképezőt. Több tízezer képet egyetlen egy fényképező akkumulátora sem bír, így folyamatos tápellátást kell biztosítani. Az átlagos 500 kép esetén az akkukat 50 percenként cserélni kellene, 24 órás felvétel esetén nem igazán nyerő dolog ez.
El kell rakni a nagyon sok fényképet. Egy nagyobb memóriakártya (16 GB) kisebb felbontásban bírhat 6-7 ezer képet is, de a hosszabb projektre már komolyabb tárolókapacitás kell. Persze, itt is szóba jöhet a notebook-os vezérlés, ahol a kép tárolása is megoldódik.
A fényképezőt stabilan kell rögzíteni. Álló gép esetén egy erős állvány szükséges, ha viszont gépkocsiról készítenénk felvételt, akkor ott kell tudnunk fix felfogatást biztosítani.
Milyen fényképezővel lehet time-elapse videót készíteni?
Jó megoldás lehet egy DSLR fényképezőgép, olyan, amihez kapható külső táp és szoftverrel lehet notebook-ról vezérelni. Az én D300 -am alkalmas lenne a feladatra. Az akkuja bírhat 500 képet, esetlege lekapcsolt LCD esetén valamivel többet. Az időzítője 999 képig tud dolgozni. Kapásból úgy 45-60 perces intervallumot átfogó videót tudnék vele készíteni.Ha ennél hosszabbat szeretnék, akkor már költenem kellene rá, de nem biztos, hogy a gépem zárát ezzel szeretném leamortizálni.
Nikon D300
Nikon AC power
Nikon camera Control Pro 2
Intervallum időzítővel nem rendelkező fényképezők esetén külső időzítővel meg lehet oldani a sorozatlövéseket. Több cég is gyárt ilyen időzítőket, itt van példának kettő:
Az Interneten rengeteg saját építésű intervallum kioldót lehet találni. Ha szeret és tud valaki bütykölni, akkor könnyen össze tud hozni egy ilyet. Nekem legjobban az a megoldás tetszik, mikor grafikus számológépet használnak ilyesmire.
Ha le tudunk mondani a profi objektívekről, akkor megoldható a felvétel egy nagyon egyszerű Canon kompakt fényképezővel is, melyre alternatív szoftvert töltünk. Ez a szoftver a CHDK, mellyel a fényképező saját szoftverét (firmware) cseréljük le egy profibbra. A CHKD projekt ezen a linek érhető el: http://chdk.wikia.com/wiki/CHDK
Egy Canon A460 -as fényképezőt használtan már 15 eFt -ért is lehet kapni. (2010 februárban a Vatera-n ennyiért találtam.) Azért ezt a gépet néztem ki mert olcsó, s jókat írnak a képminőségéről. A CHDK -val a gép képes lesz programot futtatni, s csak fel kell raknunk egy intervallum időzítő programot.
Nem ellenőriztem le több forrásból minden adatot, de ha jól látom, akkor ez a gép 16 GB-os kártyát képes fogadni, vagyis úgy 20 órás intervallumot össze lehet vele hozni. Az AC adapter újonnan szintén 16 eFt környékén mozog, de ha gépkocsiban szeretnénk használni, akkor egy 230V -ot előállító inverterre is szükségünk lesz, amit 10 eFt-ért kapni. Arra érdemes figyelni, hogy lehetőleg ne négyszög alakú legyen az előállított váltakozó feszültség, hanem szinuszos. Én már jártam meg ilyennel, pont fényképező töltése kapcsán.
Most, hogy leírtam a lehetőségeket, a lelkesedésem alább is hagyott, hogy time-lapse videót készítsek. A fényképeket feldolgozó szoftvereket így már nem nézem át, majd akkor, ha egyszer tényleg eljutok odáig, hogy készítsek ilyen videót.
Végezetül két time-lapse videó, melyek nekem nagyon tetszenek. Az elsőn a készítő 5 napot vett fel, miközben elautózik New York-ba. Nem kis meló lehetett ezt összehozni. A másodikon egy épphogy kúszni tudó kisbaba látható, nagyon jópofa ahogy bemozogja a teret.
A Nikon D300 a D200-hoz képest igen sok újdonságot tartalmazott, s véleményem szerint a képek dinamikája is jobb lett. A D300s a D300-hoz képest sok újdonságot nem hozott, de amit igen, az nagyon hasznos. Íme:
A jpg létrehozását befolyásoló paraméterek (élesség, kontraszt, stb.) bővítése.
A Natural, Vivid, stb. lehetőségek kiterjesztése, ezeket mind több érték szerint lehet állítani. Nem olyan opció, ami miatt érdemes lenne váltani.
Csendes exponálás.
Ez nagyon hasznos újítás. Sajnos túlságosan magára vonja a D300 a figyelmet egy expo-val, mivel az elég hangos. Ez a mód nagyon jól fog jönni a természet- és a lesifotósoknak.
72 fénykép egyidejű nézete
A D300 -on 4 vagy 9 képet lehetett egyidejűleg megnézni az LCD-n. Most 8x9 képkockát lehet látni egyszerre. Feltételezem ez maximum arra jó, hogy a nagyon bebukott képeket az ember nagyon gyorsan ki tudja szórni, illetve sorozatlövések áttekintésénél lehet segítség.
Videofelvétel
1280x720 felbontásban 24 kocka/másodperc képességű videót lehet rögzíteni. A cserélhető optikák miatt, a D300s nagyon széles körben használható videokamerává változtatható.
Példák: Éjszakai felvétel, Profi bemutató, Tit-Shift lencsével készített felvétel
A D300s ára itthon ~400 eFt felett, Hong-Kongban ~300 eFt alatt.
Sajnos nem igazán alkalmas koncertre a 50/f1.8, pedig a nagy fényereje és a látószöge miatt tökéletes lenne. A probléma az AF sebességével van: nem pontos és nem gyors.
Ken Rockwell sokat írt arról, hogy nem a technika számít, az ember elöbb-utóbb eljot oda, hogy egy pocsék géppel is tökéletes képet tud készíteni, csak többet kell vele szenvedni. Az 50/f1.8 pontosan ilyen. Ha összejön, akkor csodás a képe, de ahhoz, hogy összejöjjön néha vért kell izzadni.
Ez a kép a Remove együttes próbáján készült Tüdőről.
[G2:18408]
Szerettem volna egy olyan képet is, hogy az ujj éles, s az arc nem (f2.2 vagy f2.5). Nem jött össze.
Az 50/f1.8 -nak 0,45 méter a közelpontja, vagyis ha fél méteren belül van a fotóalany, akkor nem tud élesre állítani. Ennél a képnél én folyamatosan hátráltam, hogy meglegyen a fél méter, Tüdő viszont folyamatosan jött felém, hogy belemutasson a fényképezőbe. Vicces lehetett kívülről.
A legnagyobb szívás, mikor ilyen esetben kitekeri az AF vezérlés a végtelenbe a fókuszt, majd vissza. Ez gyorsan zajló eseményeknél, mint egy koncert nagyon-nagyon-nagyon sok idő.
Persze, meg lehetne az is csinálni, hogy manuális fókusz módban, egy kis előre-hátra hintázással az ember egy gyors sorozatot lő a témáról. Hasonlóan, mint a makró fotósok, ahol a millis mozgások már nagyon sokat számítanak. Én viszont szeretem kontroll alatt tartani, hogy mire is megy a fókusz, nem stílusom ez a technika. Alapvetően a D300 alkalmas lenne erre, hiszen a fókusz váltó gomb ki van vezetve a vázra, lehet, hogy legközelebb meg fogom próbálni.
Ezt a Honda fórum Fotós topikba írtam, arról szól, hogy mit érdemes fényképező vásárlás esetén figyelni, ha az ember kisgyereket akar fotózni.
Ja, nem könnyű kisgyereket, főleg, ha lassú a gép. Az autofokusznak (AF) kell gyorsnak lennie, legalábbis én azzal szívok mindig. Szűkebb blendével és rövidebb záridővel persze el lehet csípni mindent, de akkor meg fény kell, vagyis jó vaku. Na mármost az ember meg nem szívesen vakuzza szembe a gyerekét, nem is lesz jó a kép.
Tükrös géphez tudom leírni a tapasztalataimat, ami persze alkalmazható kompakt gép esetén is.
Tehát, szerintem:
Gyors AF, amit úgy tudsz kipróbálni, hogy átkapcsolod a gép AF rendszerét C módba (Continuous AF vagyis folyamatos élesség állítás) és váltogatsz közeli és távoli tárgyak között, illetve követsz vele embert. A Nikon 50/f1.8 ami baromi jó fényerejű és szép rajzolatú lencse, tök ideális gyerekhez, de annyira lassú, hogy igazi művészet vele elkapni a mozgást. A Nikon D40x-től az egyszerű tükrös kategóriában már olyan AF-et használ, ami statikusból AF-ből képes automatikusan követőbe átmenni. Sosem láttam működni, bár a feleségem 80%-ban éles képeket készít, így lehet, hogy mégis csak működik.
Egymás után legalább hármat-négyet tudjon villantani a vaku. (Szerintem egy csomó kompakt ezt nem tudja.) Gondolom ismerős a szitu, mikor az exponálás előtti tized másodpercben elmozdul a gyerek, aztán megáll, majd megint expo, de megint mozdul, aztán a harmadikra összejön.
A 3-4 gyors lövés képét persze el kell szállítani, no ehhez kell a gyors kártya. Tükrös világban ez viszont már szerintem alap, s az új kártyák már elég profik, csak nem szabad megvenni semmiféle gagyit. Amúgy a túl gyors kártya pénzkidobás, mivel a gép belső áramkörei nem biztos, hogy egyáltalán ki tudják használni a sebességet. (Pl. az én Nikon D300 -amba hiába rakok Sandisk Extreme IV szuper gyors kártyát, szinten alig lesz érezhető a különbség a Extreme III-hoz képest.) Amúgy én SanDisk Extreme II vagy III -ast ajánlok, azok szerintem tökéletes választások.
Vaku. Gyereket az ember nagyon sokszor beltérben fényképez. A beépített vakúval csak két gond van: - nagyon ronda a szemből vakuzás - pofán lövi a gyereket, ami biztosan nem a legjobb dolog
Ezért vettünk múlt karácsonyra az asszonynak egy külső vakut, s azóta elég jó képet készít. Előtt nekem mindig arról panaszkodott, hogy az ő gépe (tehát a beépített vaku) nem hozza vissza a gyerek arcát, nem olyan a képen, mint élőben. És valóban, a régi fényképekben nincs élet, illetve a gyerek hol öregebbnek, hol kövérebbnek, stb. látszik. Persze, a külső vakunak is megvan a hátránya: nagyon nagy. Egyrészt vinni kell, másrészt pl. az IKEA étteremben nem vesz elő ilyet az ember, de valamit valamiért.
Röviden ennyi. Ha van kérdésed, akkor bártan. Az asszonynak egy Nikon D40x és 18-135 -ös obi van, ehhez kapott egy SB600 -as vakut. Az egyszerű gép bőven elég, amúgy sem olvasta el a gépkönyvet. A 18-135 tökéletesen lefedi a nagylátó és a portré tartományt. Ja, meg egy 8 agy 16 GB-s Sandiks kártya, hogy két hét alatt - ha pl. elmennénk nyaralni ennyi időre - akkor se tudja teletölteni. Ez szerintem bőven a 300 eFt alatt van.
Itt vannak fiúnkról két kép, az elsőn a D40x belő, a másodikon az SB600 külső vaku.
Sajnos a Clamp-et ráejtettem a gépre, aminek ez lett az eredménye.
[G2:16650]
Szerencsére nem vészes a dolog, csak az LCD-t védő plexi törött össze. A Nikon szerviz 4 nap alatt javította ki, valamivel több mint 6eFt-t kértek érte. Jó kis masszív váz ez a D300. :)
Végre egy normális oldal, ahol jól össze lett hasonlítva a Nikon SB-800 és a legújabb SB-900 -as vakuk.
Az SB-900 200mm-ig jó, gyorsabb működésű, lehet upgradelni a szoftverét és még hővédelem is van benne.Viszont elhagyták a D-TLL és a sima TTL módokat, vagyis csak i-TTL mód van. Tehát csak digitális gépekhez jó.
Általában szeptemberben vezetik be az új fényképezőgépeket. Ilyenkor a régi szériát kedvezményesen lehet megkapni, s ez nagyon jó azoknak, akik jó fényképezőgépet szeretnének, s nem trendit.
Logikus: minél többet fényképeztek vele, annál kevesebbet ér.
