A múlt heti EXIT -ben jelent meg egy cikk Szipál Mártonnal kapcsolatban.
Arról írnak benne, hogy a fotóst milyen szálak kötik Debrecenhez, ahol a háború után műtermet nyitott. Írják, hogy híres színészeket kezdett el ingyen fényképezni, s ez alapozta meg a hírnevét. Arról sajnos nincs szó, hogy miképpen jutott el ezekhez a hírességekhez.
A cikk szerint Debrecenben megtalálható egy 80 darabos válogatás Szipál munkáiból, illetve nemrég felkérte a város, hogy készítsen Debrecenről sorozatot. Ezt 2010. január 20. és február 28. között lehet megtekinteni a debreceni Kölcsey Központban.
Miért is írok én erről?
Egyrészt, mert színpatikus nekem Szipál Márton és kedvelem a fényképeit. A'szem ő a tipikus esete annak, hogy a jó fotóhoz nem technika, hanem a fény ismerete és megával ragadó egyéniség szükséges. Érdekes, hogy olyan fórumokon ahol szóba került a neve nagyon sokan semmire sem tartják a munkásságát, s mindig megjegyezték, hogy csak jó helyen volt jó időben. Számomra azért furcsa ezt a szemére hányni, mert ő sosem próbálta beállítani magát profi fotósnak, pontosan elmondta, hogy mi volt a sikere, még azt sem rejtette véka alá, hogy miért költözött haza.
A másik, ami miatt írok róla az a blogom statisztikája. Egyszer a blogomban már írtam róla (itt), s azt vettem észre, hogy a Google Analytics statisztikája alapján azt az írásomat sokan megtalálják a keresőmotor segítségével. Fogalmam sincs miért van így, de úgy tűnik számomra, hogy Szipálról írni jót tesz a nézettségnek. 
Kíváncsi leszek, ennél a bejegyzésnél is hasonlót fogok-e tapasztalni.
Miután megírtam ezt a bejegyzést, s kerestem a linkeket, akkor tűnt fel, hogy új weboldala van Szipál Mártonnak. Nem néztem még át, de már a kezdőlapon látszik, hogy sokkal jobb lesz, mint a régi lapja, ami ismeretlenül árválkodott az Interneten. Ha ezt profin megcsinálták, akkor várhatóan nem hoz annyi találatot Szipál említése, mint korábban.
