Jelenlegi hely

koncert

In memoriam Güzü (Crossholder)

Nagyon elszomorított Güzü halálhíre.




Rövid ideig ismertem, 4-5 alkalommal fotóztam a Crossholder együttest, mikor még nagyon a színpadi fotózás elején tartottam. 



 

A Crazy Mamában Jocó (Akella) ismertetett minket össze, s emlékszem nagyon kellett kapaszkodnom a székbe, mikor beszéltünk. Keresztes lovagok, időutazás, kaszkadőr, Hollywoodról, bandák csatájáról volt szó, s nekem szürreális volt nekem Güzü a magyarországi rock/metál környezetben, ahol legtöbb esetben a show a félmeztelen felsőtest. 

 



 

Álmodozónak gondoltam, de olyan meggyőződéssel beszélt a dolgairól, hogy szerintem sokakat magával tudott ragadni, illetve motiválni. Valahol azt írták, hogy Güzü egy rockharcos, s a'szem ő valóban az volt.





Egy kicsit jobban megismerve, egy nagyon normális, odaadó ember képe rajzolódott ki. Ha beszéltél vele, - két ötletáradata közötti szünetében - nagyon baráti társaság volt, s az egyik legönzetlenebb ember volt, akit ismertem a zenészek közül. 

 
Emlékszem, mikor thaiföldi turnéhoz készítettem fényképeket, pont abban az időben ment csődbe az akkori munkahelyem, s ötletelt azon, hogy miképpen tudna nekem segíteni, pl. a Bandák Csatája projekt keretében. 

 




Bizonyára neki is volt árnyékos oldala, ahogy annak is oka van, hogy önkezével vetett véget az életének. Ez az ami nagyon megdöbbent vele kapcsolatban, s nem is igazán tudok napirendre térni felette. Sajnálom, hogy így alakult a sorsa. Az itt látható képek régebbi koncertek és fotózások alkalmával születtek, ezzel kívánok neki örök nyugalmat.



Isten veled Güzü!


Timuriánus világmentés

Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy a Timuriánus Egyház megmentette az emberiséget a 2012.12.21-én bekövetkezett világvégétől. Szemben Max haverommal, aki szerint épp ideje a világvégének, s ez a legjobb dolog, ami történhet aznap. Ő most egy kicsit morcos.
Biztos, ami biztos, Max-szel aznap este elmentünk még a földi örömöket élvezni. Akkor szembesültem azzal, hogy SZÉP kártyára piálni is lehet, s így kellemes fordulatot vett az esténk, de valahogy nem ment a tivornya.

Úgy voltan vele, hogy ha a világvége egy pillanat alatt bekövetkezik, akkor mindegy, hogy hol vagyok. Ha viszont a világ vége egy lassabb folyamat lesz, akkor majd hazaérek taxival a családhoz. Vagy elkötök egy dzsipet az utcán, s azzal gázolok át mindenen hazáig, de előtte kirabolok egy gyógyszertárat és egy kisboltot a konzervkészlete miatt. Ilyesmi pozitív gondolatok jártak a fejemben, s teljesen elégedett voltam magammal, hogy miközben mindenki rohangál majd lángmartan, én megalapozom a túlélést, s ha összejön, akkor aszpirin-löncshús báróként alapítok új világot, valahol a Külső-Váci úton.

A kaja tehát OK volt, s már csak a lélek maradt, így ellátogattunk a Timuriánus Egyház gaudiumára, ahol a Spirituális Tanító, a Beavatottak Rendje és a Tanítványok is a szív örömének élvezetét gyakorolták. 

A legutóbbi népszámláláson timuriánusként regisztráltak, s hittem abban, hogy a Timuriánus Egyház valamiféle megbékélést fog nyújtani a világ végével kapcsolatban.

Azt gondolni sem mertem volna, hogy az űrből fogom végignézni, ahogy a Föld majdnem elpusztul, de megmentik.

A gaudiumon Timur Lenk dalok hangzottak el, melyekkel első körben megtisztították a Tilos az Á-t Trafik Klubot, főként az oltalmazó pince falait, majd az embereket is, s utána energiával töltötték fel mindezt. A tisztításhoz maláta-komló levet is használtak, ez szinte mindent oldott.

Taki biztosított minket arról, hogy az UFO-k el fognak mindenkit rabolni, ezt ők lezsírozták. Gondolom lepacsiztak a Transzcendes Lénnyel, elvégre valami ilyesmihez értenek az egyháziak. Meg is érezték, hogy jön az UFO, s ekkor felvették a védőfelszerelésüket, hogy ne sérüljön az agyuk az UFO sugárzásától. Az agyuk... hehehe...
Hirtelen - gondolom a Transzcendens Lény vezérletével - egy UFO űrhajó kiemelte a házból a klubbot, s felrepített minket a világűrbe. Taki ekkor látta Pataki Atillát is egy UFO-val, vagy valami ilyesmi történt, nem tudom, túl nagy volt az öröm.
A világ végének bekövetkezése előtt tökéletesen távol voltunk a világtól, a pince lebegett a zűrben. Sajnos, történt pár belesett, mert akik ekkor kimentek cigizni, azok kizuhantak a semmibe. Pedig Taki testvér erre figyelmeztetett is mindenkit. Dupla szopás lehetett, mert az űrben nem ég a cigi, cigi nélkül meg nehéz lehet a semmibe esni, csak zuhansz, zuhansz, s anyázol, hogy nem a Zippo-t hoztad el, az biztos meggyújtaná.
Szóval, mi megmenekültünk, s ennek kapcsán a liturgia még fergetegesebb hangulatot vett. Az Aluljárók felett dalnál elszabadult a boldogság, a hála és az örömteli remény áldását markultuk a levegőben.

Azt, hogy hogyan mentették meg a világot is a Timuriánusok, sajnos nem tudom, épp kint voltam a budin.

Max haverom a megmeneküléstől annyira úrrá lett a csalódottság, hogy eljöttünk. Aztán, a hazamenés helyett beültünk a Múzeum Cukrászdába, s megbeszéltük a világbékét. Max rávilágított, hogy milyen pozitív hozadéka lett volna a világvégének, pl. nem kellett volna többet korán kelni, nem lett volna másnap, meg ilyenek.

Többi Timur Lenk fénykép erre:

Timur Lenk fényképek
Timur Lenk

Komolyvilla

A SymphonicA projekt résztvevői, a MastericA együttes és az Óbudai Danubia Zenekar villáznak.

Symphonica project

Már a SymphonicA projekt elején az járt a fejemben, hogy egy ilyen képet készítek. Igaz, én hangszerekkel együtt szerettem volna, szerintem sokkal jobban néztek volna ki azokkal.

A képre szinte nulla időm volt, mivel a koncert előtt mindenki végezte volna a dolgát. Szerencsére Zolinak sikerült Márton segítségével összehozni az embereket, bár páran még így is lemaradtak. Az idő rövidsége miatt nem volt semmi lehetőség beállítani vagy módosítani, vagyis nem lehetett hibázni. Sajnos a képen van egyetlen egy megvilágítási probléma, de szerintem ez a körülményekhez képest belefér. A fényt egy nagy softbox adta, ami az együttes felett volt úgy 4 méteren, s szép egyenletesen bevilágította az arcukat. Persze, ez max 5-6 emberre elegendő méret lett volna, de az ISO3200 megoldotta. A softbox alatt álltam egy hatalmas nagy létrán. Életemben nem láttam ekkora fa létrát. Vigyor Nagyon nagy segítség volt, hogy a Millenáris színpadmestere ezt biztosította, köszönet érte.

Az utómunkánál a képet körbevágtam, illetve új árnyékot is kaptak az emberek. A végleges kialakítást Zénó kollégám végezte, s igen csak betartotta az ukászt, hogy "metálos legyen, ne csicsa". Kacsintás

Amúgy eléggé bánom ám, hogy nem hozták a kérés ellenére a hangszereiket a zenészek, mert akkor szerintem egy nagyon-nagyon ütős fénykép készülhetett volna. Persze, így sem rossz, s remélem egyszer lesz lehetőség egy olyan képre is.

A képet nézve még azon gondolkodtam, hogy a tömegben elfoglalt pozíció fordított arányban van-e az egyén szerénységével. A'szem igen... Vigyor