Jelenlegi hely

karácsony

Karácsonyi mézeskalács

A mézeskalácsról nekem a piros tükrös szív és a piros lovashuszár figura ugrik be. Azért, mert nagyanyám anno a falusi búcsúban ilyet vett nekünk.

Forrás: Tarsoly

A lovashuszárt, melyet talán 6 évesen kaptam vagy 10 éven át őrizgettem. Nagyon tetszett, illetve nem volt szabad megennem, mert nagyanyám szerint túl szép és túl drága volt. Mondjuk, nem is volt túlságosan jó íze, a piros ételfesték valami íztelen fehért tésztát takart. Ezt onnan tudom, hogy pár helyeken ezért megrágtam.

Gáborral kint voltunk a Vörösmarty téren, reméltem, hogy le fogja nyűgözni a sok karácsonyi fény és a nyüzsi.

Ehelyett a kürtös és a mézeskalács nyűgözte le. Mit neki karácsonyi hangulat, édesség ezerrel, aztán annyi. :(

Mivel megígértük neki, hogy kap vásárfiát, így választhatott. Szerencsére a fakardról sikerült lebeszélni, nem lett volna jó vége, ha itthon csatába megy a húga ellen, s nem habszivacs karddal teszi azt. Végül a mézeskalács mellett kötött ki, s egy nagyon szép sárkányt választott. Nekem legalábbis tetszett, bírom az ilyen színvilágot.

A népmese ihletésű, kézzel festett mézeskalácsban kb. 2 percet gyönyörködhettünk, Gábor lazán felfalta. Semmi cécó, a sárkánynak vége lett rögvest.

Én pedig néztem megrökönyödve, mivel azért ez egy rohadt drága uzsonna volt. Persze, előtte megpróbáltam jobb belátásra bírni, de hajthatatlan volt, s ha úgy vesszük neki volt igaza. Ugyanis, én éveken át csurgattam a nyálam a huszárra, mindig is vágytam volna leharapni a ló fejét, majd végezni magával a katonával is.

A'szem teljesen felesleges egy gyereket arra kényszeríteni, hogy nézegesse a dolgokat, ahelyett, hogy élvezné őket. Tegye, amíg megteheti, mert talán holnap már nem fogok tudni neki ilyen mézeskalácsot venni.

Téli hangulat

Budapesten az utóbbi időkben gusztusos karácsonyi vásárok vannak, mint pl. a Vörösmarty téren. Csak nem hétvégén kell kimenni oda, akkor viszont gusztustalan nagy tömeg van.

Ide, a Vörösmarty térre indultam, s parkoló után kutatva behajtottam a Bazilika mögötti részre. A Szent István téren hatalmas fényár fogadott, s hasonlóan a túloldalhoz, itt is kialakítottak egy kisebb vásárt.

A tér közepén egy műanyag korcsolyapálya van gyerekeknek, megspékelve egy a térhez nagyon nem illő lila fenyőfával.

Ezen a téren több az italozó/kajáló bódé, mint az ajándékos, s nagyban nyomják a hungarikum ételeket. Nekem bejött az egész, jó hangulata van, s jók voltak a fények is.

Sajnos elég hideg volt, fél óra után kezdtem is fázni, át is fagytam rendesen. Rossz, hogy a fényképezőt nem igazán lehet állítgatni bőrkesztyűben.

A korcsolyázókat vakuval fotóztam, stroboszkóp villantássokkal (10 Hz-en vagy 40 Hz-en, nem is emlékszem), hogy a gyerekek mozgása látszódjon a képen. Nagyon sok időt el tudtam volna ezzel tölteni, mert elkezdtem élvezni, ahogy a lurkók kergetik egymást és esnek-kelnek. Sajnos, a hideg viszont hazaűzött.

(Igen, észrevettem, hogy az egyik képen híres ember van. Bocs, de lusta voltam leretusálni, remélem így is élvezhető a fénykép.)