Jelenlegi hely

fotó

Lóf*sz, ahogy azt még sosem láttátok.

Ez egy német díjugrató paripa alulnézetből, amint Kristóf éppen megugorja vele az akadályt.

Lófasz, ahogy az sosem láttátok

A héten lovakat voltunk fotózni Csepivel. Azt gondoltam ki, hogy talán nem néz ki rosszul, ha az ugrást olyan szögből kapnánk le, amilyen szögből nem nagyon látni fényképeket. Vagyis fotózzuk le, amint átugrik felettünk a ló. Mint a madarak, ahogy a legtöbbször látjuk őket.

Természetesen nem feküdtünk a ló alá, bár biztosan nem ugrott volna ránk. Viszont, ha legombázza az akadályt, akkor az leesve elég nagyot tud ütni. A megoldás annyi, hogy a fényképezőt intervallum fotózásra állítva raktam be az akadály mögé.

Sajnos a teszt nem lett jó, mivel nem igazán ilyen képet szerettem volna. Eleve egy nagyobb látószög kellene, ami csak halszem lehet, mivel a fullframe vázon levő nagylátó sem volt elég.

A sorozatból ez az egy használható kép lett. Vegyük úgy, hogy letudtam ezzel az ismeretterjesztő anyaggal az éves közszolgálati kötelezettségeimet. Íme, ilyen a lóé, amint éppen ugrik. Hurrá!

 

Stop-motion videó

Csepi mutatott egy jópofa stop-motion videót.


Nem kis munka lehetett felvenni. Ezen a térképen pedig látszik, hogy merre is jártak az alkotók. 

View Guy Walks Across America! in a larger map

Gondolom a legnehezebb az, hogy a képen szereplő ember az egyes pozíciókba belemerevedjen. Amúgy a stop-motion (kockázás) nem új dolog, gyakorlatilag ez az az animáció, amit a bábfilmek esetében is használnak a mai napig. Egy kép, majd egy pici változtatás, megint egy kép, megint változtatás. Egy jó kis írás ilyen videó készítéséről itt olvasható.

Komolyvilla

A SymphonicA projekt résztvevői, a MastericA együttes és az Óbudai Danubia Zenekar villáznak.

Symphonica project

Már a SymphonicA projekt elején az járt a fejemben, hogy egy ilyen képet készítek. Igaz, én hangszerekkel együtt szerettem volna, szerintem sokkal jobban néztek volna ki azokkal.

A képre szinte nulla időm volt, mivel a koncert előtt mindenki végezte volna a dolgát. Szerencsére Zolinak sikerült Márton segítségével összehozni az embereket, bár páran még így is lemaradtak. Az idő rövidsége miatt nem volt semmi lehetőség beállítani vagy módosítani, vagyis nem lehetett hibázni. Sajnos a képen van egyetlen egy megvilágítási probléma, de szerintem ez a körülményekhez képest belefér. A fényt egy nagy softbox adta, ami az együttes felett volt úgy 4 méteren, s szép egyenletesen bevilágította az arcukat. Persze, ez max 5-6 emberre elegendő méret lett volna, de az ISO3200 megoldotta. A softbox alatt álltam egy hatalmas nagy létrán. Életemben nem láttam ekkora fa létrát. Vigyor Nagyon nagy segítség volt, hogy a Millenáris színpadmestere ezt biztosította, köszönet érte.

Az utómunkánál a képet körbevágtam, illetve új árnyékot is kaptak az emberek. A végleges kialakítást Zénó kollégám végezte, s igen csak betartotta az ukászt, hogy "metálos legyen, ne csicsa". Kacsintás

Amúgy eléggé bánom ám, hogy nem hozták a kérés ellenére a hangszereiket a zenészek, mert akkor szerintem egy nagyon-nagyon ütős fénykép készülhetett volna. Persze, így sem rossz, s remélem egyszer lesz lehetőség egy olyan képre is.

A képet nézve még azon gondolkodtam, hogy a tömegben elfoglalt pozíció fordított arányban van-e az egyén szerénységével. A'szem igen... Vigyor

Kézi Chopin - Ez nem a Palace te bunkó paraszt!

A héten a Gödörben lépett fel a Kézi Chopin együttes.

Kézi Chopin

Utoljára '94-ben vagy '95-ben láttam őket a Szigeten. Igen, anno a Szigeten voltak alternatív együttesek is. Ha jól emlékszem Legát Tiboron egy vadászkalap volt, arra meg egy toll volt tűzve. Ballonkabátra emlékszem még régről, ez most elmaradt. Volt flitteres ing, s a boa (!) is előkerült.

Kézi Chopin

Sajnos azt már nem tudtam lefotózni, de erről majd egy másik postban írok.

Élveztem a koncertet, jó volt hallani élőben is Legátot. Tipikusan az az ember, akinél lényeges az összekötő szöveg, ez elég sok pluszt tesz a műsorhoz.

Kézi Chopin

Olvastam egy kritikát, ahol Legát Tibor szövegeit Lovasi András mellett említi a szerző. Hát, igen, ha csak egy kis szeletét ismerjük a világnak, akkor ahhoz fogunk mindent mérni

A szövegekben engem ugyanaz fog meg, mint Sziáminál: a nyelvi játék, ami spirálisan halad a mondandó felé. Néhol viccesen, néhol meg tockost nyomva a buksira.

Kézi Chopin

Kézi Chopin

 

A címben szereplő sor (Kézi Chopin - Ez nem a Palace te bunkó paraszt!) az együttes "Ha eljön a csend" című számában hallható.

Használt fényképező expo száma

Ha használ fényképező vásárolunk, akkor a gép állapotára az exponálások számából következtethetünk.

used LeicaLogikus: minél többet fényképeztek vele, annál kevesebbet ér.

Annak ellenére, hogy a compact és a bridge gépek főként elektronikából állnak (értsd nincs klasszikus zárszerkezet) ezek esetében is érdemes ezt megnézni, mivel a zoom (ha van) mechanikus szerkezet. A mechanikus szerkezetek pedig előbb-utóbb elromlanak.

A tükörreflexes fényképezők esetén pedig nagyon fontos információ ez, mivel van egy u.n. zárszerkezet, mely minden egyes exponálás során mozog, s igen nagy igénybevételnek van kitéve.

A gyártok a komolyabb gépek esetén meg is adják, hogy kb. hány expo után lehet a tönkremenetelre számítani. A Nikon D300-ra és D700-ra 150,000. ( százötvenezer ) expot garantál a gyártó. Egy aktív amatőr fotós úgy 10-15 ezer képet lő el egy év alatt, vagyis ez a mennyiség akár 10 évre is elegendő. Ezzel szemben egy esküvői fotós egy év alatt elérheti ezt, s utána nagy valószínűséggel egy szervizben fel kell újítani a gépet.

Az expo számot szinte az összes fényképező jegyzi. A legtöbb gép esetén ez egy rejtett menüben található. Pl. az Olyampus E-300 esetén ezt úgy lehetett megnézni, hogy nyitott memória kártya ajtónál (komolyan!), meg kellett egyszerre nyomni a Display és az OK gombot. Vicces, nem?

A legtöbb esetben az expo szám átírható, bár nem egyszerű, főleg nem földi halandó számára. Sajnos tényleg meg lehet tenni. Gondolom a drágább fényképezők eladása esetén merülhet fel az eladóban, hogy trükközzön.

A Nikon tükörreflexes fényképezők az elkészült képbe rejti az expo számot. Én nem találtam az Interneten olyan információt, ami arra utalna, hogy csalni lehetne Nikon-ok esetén, persze nem kizárt.

Aki le szeretné ellenőrizni, hogy hány képet készítettek a megvásárolandó Nikon fényképezővel, annak ajánlom ezt az oldalt:

http://www.myshuttercount.com/

Csak fel kell tölteni a kérdéses fényképezőről egy RAW (.nef kiterjesztésű) képet, s az oldal megmutatja az expo számot.

Szétrobbantott Canon 400D

A csávó nem viccelt, atomjaira szedte a fényképezőjét:

Az összes rész megtekinthető a srác Picasa galériájában: http://picasaweb.google.com/duduzhong/InfoCanonEOS400DDigitalRebelXTi#

Mondjuk asztrofotósok körében nem egyedi eset ez, mivel kicserélik a CCD (CMOS) előtt található szűrőt olyanra, amivel nem csak a látható (fény)hullámokat fogja a gép érzékelni. Az még engem is meglepet, hogy milyen szinten képes egy szűrő nélküli gép "látni", igen csak le kell butítani, hogy a szemünkhöz hasonló képet alkosson.

Photoshop CS5

Scott Kelby igen csak nyomja a Adobe PhotoShop webinarokat. Ez múlt héten jelent meg, s bemutatnak benne pár olyan CS5 funkciót, ami szerintem nagyon meg fogja könnyíteni az életet:

http://kelbytraining.com/webcast/

Akit érdekelnek az ilyen webinarok, azoknak szerintem érdemes a Twitteren bejelölniük Kelby-t, mivel az indulás előtt mindig dob egy figyelmeztetést.

Repost - Castillo de San Sebastian

Ezt a fényképet a spanyolországi Cádiz-ban készítettem.

Cádiz, Castillo de San Sebastian

Van a városban egy kőhíd, mely kifut a tengerre, a végén egy kisebb erődítmény áll, a Castillo de San Sebastian.

Épp viharos volt a tenger, s a kőhídon átcsaptak a hullámok, ezt akartam lefotózni. Igen csak vicces volt el-el ugrálni a hullámok elől, addig míg egy teleibe nem kapott. (Ami persze várható volt.)

A vízzel nem is volt gondom, mivel a ruha megszárad, a gépem - akkor még a D200 - pedig cseppálló, ez nem árt meg neki. Igen ám, de a híd mellett egy kisebb kikötő van, s a motorcsónakok miatt finom olajréteg áll a tenger felszínén. Ez az olajos víz kapta telibe a fényképezőt. Na, ez nem volt fincsi.

A vázról simán lejött minden, de az objektív üvegéről nem akart, azon színes szivárvány csíkok látszottak akárhogy is sikamikáltam. Szerencsére minden objektívemen van védő, így az objektív nem tud sérülni, csak ez a szűrő lett olajos.

Kínomban már szappanos vízben mostam az üveget a szállodában, s csak egy órás szenvedéssel sikerült megoldani. Azóta mindig négy tisztító eszközt hordok a táskámban, két mikro szálas törlőt, egy lenspen-t és egy száraz-nedves CCD tisztítót. Ki tudja, mikor kap el megint valami, pl. egy jó kis izlandi hamu.

A fénykép HDR technikával lett ilyen, egyik kedvenc képem.

Oldalak