Jelenlegi hely

fotó

Nem fáj, csak ha mosolygok.

Vannak dolgok, melyek elég mély nyomott hagynak bennem. Sajnos, most ezt éppen szó szerint kell érteni.

Szeretem, ha sikerül egy hirtelen ötletet megvalósítani. Ilyen volt, hogy a sebes sarkamat és az okozóját egy fényképre rakjam. A projektet fél óra alatt lezavartam, s mivel Photoshop a vége, profiskodásra semmi szükség nem volt.

Szerencsére, rendelkezésemre áll hely és technika, amivel az ilyen hirtelen ötleteket gyorsan meg tudom valósítani. Ha ennél több időt venne igénybe, akkor biztosan bele sem vágnék.

Persze, sokkal jobb lenne, ha egy mini stúdió lenne a dolgozószobám végében. Lenne is rá lehetőség, csak éppen biztonságban nem lenne semmi, mivel a gyerekek rászabadulhatnak a technikára.

Inkább a rögtönzés:
Két flipchart papír a padlóra, hogy majd könnyebben lehessen körbevágni. 70-200 -as obival a gép a szoba másik végébe, hogy jól összehúzzam a témákat.

Egy clamp egy fiókra, arra magic arm, arra pedig az egyik remote vaku, kis lágyítással. A másik remote meg hanyagul az ablakba, hogy kiégjen a fehér papír.

Lehetne ezt jobban megcsinálni? Igen. Érdemes? Nem. Fáj? Most már nagyon...

The Legendary Pink Dots

Nagyon örülők, hogy hallgattam Max barátomra és elmentem vele a The Legendary Pink Dots koncertre. Harminc év munkássága ide vagy oda, egy hangot nem ismertem tőlük, bár többször is halottam a nevüket.

A Roham caféban léptek fel, a színpad előtt max 150 embernek volt hely, de szerintem nem voltunk ennyien. Tényleg elkeserítő, hogy egy kétmilliós városban százan kíváncsiak egy ~110 albumot kiadó zenekarra.

Igen, többet lemezt adtak ki, mint Frank Zappa. Annyira sok a ~110 album, hogy egyszerűen megtalálhatatlanok a zenekar számai. Ugyanis, másnap próbáltam fellelni a Youtube-on az egyik koncerten elhangzott számot, mivel nagyon tetszett. Egy óra alatt nem találtam meg, de még Max barátomnak is beletört a bicskája, pedig ő tetemes mennyiségű LPD albumot birtokol.

A koncert kellemesen melankolikus és lelassult volt, úgy elment a másfél óra, hogy észre sem vettem. Mivel hobby fotózás volt, így nem igazán akartam az első sorokban műélvező közönséget zaklatni azzal, hogy ide-oda mozgok közöttük, hogy mindenkit jó szögben lekaphassak. Egy ponton voltam végig, s szinte csak Edward Ka-Spel -ről készítettem felvételeket, mivel csak felé volt rálátásom.

Most nem sírok a koncert világosítása miatt, mivel az nem volt. Gyakorlatilag talán, ha ~200 watt teljesítményű lámpa volt felkapcsolva , ami annyira kevés, hogy ISO 3200 alatt nem volt érdemes próbálkozni. Szerencsére a Nikon D700-nak ez nem okozott problémát, bár az utómunkánál rendesen kellett zajt szűrnöm.

A koncert után megittunk pár sör, s teljesen véletlenül az együttesből Silverman mellé keveredtünk.

 Max barátom meg is ragadta az alkalmat, hogy kikérdezze milyen kütyükön játszott. Silverman egy Tenori-On -on nyomta, azt mondta róla, hogy nagyon szereti, könnyen tud vele komponálni. Ez a Tenori-On első ránézésre inkább videojáték, mint hangszer, de a látszat csal.

Sziget – hangulatfotó III.

Ezek a képek - az előzőekkel ellentétben - kimondottan ott és akkor készültek, mikor elkapott egy hangulat.

Ehhez nekem általában a Matrix-beli Neo első gyakorló ugrásának megfelelő állapotra van szükségem, vagyis ki kell ürítenem az agyamat. (Nos, az ital, vagy más ezen nem segít, az pont az ellenkezője, megtölti az agyamat.)

Ilyenkor olyan, mintha rohanna körülöttem a világ, én pedig lassan mozognék. Egy lövésre van lehetőség, ismétlés vagy korrigálás nincs, mivel az már nem "az" a fénykép lenne.

Ha átjön a feeling, akkor annak örülök...

Sziget – hangulatfotó II.

Ezek a képek szintén elkapott pillanatok a 2010-es Sziget Fesztiválról, utólag válogattam a hangulatfotó posthoz.

Persze, az elkapott pillanatok is egy adott hangulatot tükröznek, de én szoktam olyat is csinálni, hogy kimondottan a hangulat képeit keresem. Erről, majd a III. részben.

Ha jövök megyek, akkor mindig készen állok arra, hogy elkapjak egy-egy témát. Emiatt a fényképezőt a következő módon használom:

Nem használok objektívsapkát, mert túlságosan sok idő levenni. Ha féltem az obit, akkor rakok rá objektívvédőt. Én a Hoya Pro sorozata mellett kötöttem ki, sajnos nem olcsó mulatság. A másik fontos óvintézkedés, hogy mindig fent van az objektív árnyékolója. Akkor is, ha nincs napsütés. Sokan nem tudják, de az árnyékoló másik szerepe pontosan az, hogy megvédje az objektívet. Nem egyszer löktek fel, úgy, hogy a gépet csaptam a falhoz. Ilyenkor általában az árnyékoló kapja az ütést, s ha el is törik, az nem egy drága alkatrész.

Napközben P módban, szürkület után viszont M vagyis manuális módban használom a gépet. Általában a fényhez állítom a rekeszt, sötétben pl. f/2.2, de ha olyan a téma, akkor kinyitom f/1.4 –re is. A záridőt 1/160 –on használom, azzal egy ember gyors mozdulatát is el lehet kapni. Esetleg felmegyek 1/125 –re.

Ha vakuzom – újabban nem szoktam –, akkor Rear szinkronra állok, s felmegyek 1/20 –ra az idővel. Ekkor lesz egy kis bemozdulás a képen, amit aztán a vaku kimerevít, s jó kis dinamikus fotók készülnek. A vakunál a kis fehér fényterelőt ki szoktam húzni, hogy ne verjem telibe a témát, illetve sokszor leveszem 1 –el a vaku beállítását. (Lassan ezt már party fotós beállításnak kellene hívni.)

A Nikon gépek egyik szuper jó lehetősége az Auto ISO funkció. Vagyis a gép beállítható úgy, hogy a mért fény mértékének megfelelően növelje a gép érzékenységét. Én 1/60 –ra állítom, vagyis ha ennél hosszabb idő kellene a fénymérés alapján, akkor növeli az ISO-t. D200/D300 esetén ISO800 –ig, míg D700 esetén ISO3200 –ig engedem a gépet. Ez hihetetlen módon tudja segíteni a gyors fotózást.

Az autofókuszt S (single) módban használom ilyenkor, ezzel gyorsabban tudok fókuszt találni. Persze, kell hozzá egyfajta gyakorlottság, de ez nem ördöngösség. Gondolom C (continuous) mód is jó lehet, csak én azt nem nagyon szeretem.

Sziget – hangulatfotó I.

Szerintem nehéz olyan fotót készíteni, ami jól visszaad egy hangulatot.

Gondolom, mindenki látott már rengeteg naplementéről készült képet, s legtöbb esetben vélhetően annyi az élmény, hogy szépek a színek. Szerintem két ujjamon meg tudom számolni, mikor egy naplemente fotó igazi emóciót váltott ki bennem, s dobtam el a kalapácsot, szaladtam, hogy részese legyek ennek az érzésnek, ott és azonnal.

Egyrészt a hangulatfotóhoz kell hangulat, másrészt fotós technikai tudás. A hangulatról nincs mit írni, mindenki átél valamilyet nap mint nap. Persze, az emelkedett hangulat nem mindennapi dolog, ahhoz általában kell valami plusz, hol ez, hol az. A technikai tudás pedig szerintem elengedhetetlen, mert egy gyors mozdulatot lehetetlen kimerevítve érzékeltetni, ismerni kell a módszert, hogy miképpen mossuk el pl. egy fekete francia srác nagyujját, érzékeltetve ezzel azt a sebességet, amivel behatolni készül éppen valahova. ;)

A fényképező automata módjában ilyenek nem fognak összejönni. (A témaválasztó módokat meg lusták használni a népek, pedig az segítene a célok elérésében.)

Felrakok pár képet, melyekkel próbálom megeleveníteni a Sziget hangulatot. Ezeknél nem hangulatfotó készítése volt a cél, csak utólag válogattam őket össze az elkapott pillanatokból. Emiatt kicsit sántít is a dolog, bár szerintem van pár, aminél elfoghatja a nézőt az érzés, hogy de jó lett volna ott lenni. (…vagy de jó, hogy nem mentem el, mert már megint csak ugyanaz a mantra.)

Istvántelek, MÁV gőzmozdony telep

Sikerült bejutási engedélyt szereznünk az istvántelki MÁV remizbe, ahol a a régi gőzmozdonyokat tartják, illetve szerelik őket. Pár werk a mai napból.

Isten megteremté a fotóst.

Az igazi fotóst nem zavarja a környezet.

Porfényfotó

Marcell az idegenvezető.

 Kukucs

Tudod-e fiam, hogy hány méter cső kell a kazánhoz? És azt, hogy hány szög van a kerék felületén? És szerinted 16 bar nyomásnál hány fokon forr a víz?

Az életveszélyes nagyremiz.

(c) Galambos Gerzson Gergely

424-es gőzős

Kívülről, az áramvonalasított csodagép.
 



Belülről a laza pilótafülke, tényleg olyan, mint egy versenygép.
 


Gondolom a piros a meleg, a kék a hideg, a szürke meg a ...., a fene tudja. :-)
 


Műszerek és kilátás jobb oldalon. Amúgy összesen 13 darab műszer van, az egyik
40 bar-ig mér.
 






A cowboyos filmeken mindig azt a nagy középső kart rángatják, mikor baj van. :-)
 



Balra fenn a kűrt.
 

Oldalak