Jelenlegi hely

fotó

In memoriam Güzü (Crossholder)

Nagyon elszomorított Güzü halálhíre.




Rövid ideig ismertem, 4-5 alkalommal fotóztam a Crossholder együttest, mikor még nagyon a színpadi fotózás elején tartottam. 



 

A Crazy Mamában Jocó (Akella) ismertetett minket össze, s emlékszem nagyon kellett kapaszkodnom a székbe, mikor beszéltünk. Keresztes lovagok, időutazás, kaszkadőr, Hollywoodról, bandák csatájáról volt szó, s nekem szürreális volt nekem Güzü a magyarországi rock/metál környezetben, ahol legtöbb esetben a show a félmeztelen felsőtest. 

 



 

Álmodozónak gondoltam, de olyan meggyőződéssel beszélt a dolgairól, hogy szerintem sokakat magával tudott ragadni, illetve motiválni. Valahol azt írták, hogy Güzü egy rockharcos, s a'szem ő valóban az volt.





Egy kicsit jobban megismerve, egy nagyon normális, odaadó ember képe rajzolódott ki. Ha beszéltél vele, - két ötletáradata közötti szünetében - nagyon baráti társaság volt, s az egyik legönzetlenebb ember volt, akit ismertem a zenészek közül. 

 
Emlékszem, mikor thaiföldi turnéhoz készítettem fényképeket, pont abban az időben ment csődbe az akkori munkahelyem, s ötletelt azon, hogy miképpen tudna nekem segíteni, pl. a Bandák Csatája projekt keretében. 

 




Bizonyára neki is volt árnyékos oldala, ahogy annak is oka van, hogy önkezével vetett véget az életének. Ez az ami nagyon megdöbbent vele kapcsolatban, s nem is igazán tudok napirendre térni felette. Sajnálom, hogy így alakult a sorsa. Az itt látható képek régebbi koncertek és fotózások alkalmával születtek, ezzel kívánok neki örök nyugalmat.



Isten veled Güzü!


Szuperhold

Gondoltam, ha már itt a Szuperhold, akkor készítek egy olyan fotót, ahol a hold pont Budapest felett látszik. Az eredmény:

Szuperhold. Budapest, 2012.05.05.

Abban biztos voltam, hogy ha a városban vagyok, akkor a házak miatt nem sokat fogok belőle látni, csak ha már magasan jár. Először is megnéztem a Stellarium programban, hogy merrefelé és mikor lesz látható a Hold. Azt láttam, hogy 19:30 és 19:45 között fog valamikor feljönni, s Délkelet az irány. A Google Earth -ben nézegettem a magas pontokat, s a Gellért-hegy sörnyitót tartó csaja látszott jó témának, vagyis felette fogom lefotózni a Holdat.

A Hold várható felbukkanása és a Gellért-hegy között húztam egy egyenest a Google Earth-ban, s kerestem magas pontokat, ahonnan fotózni lehetne. A Kissvábhegy pont erre a vonalra esett, s a Panoramio-ban lehetett látni fotókat is, hogy valóban van rálátás a Gellért-hegyre.

Teljesen elégedett vagyok, hogy ezzel a két szoftverrel így sikerült belőni a helyett. A kép magáért beszél, minden ott van, ahol terveztem.

Sajnos, mikor jött fel a Hold, akkor volt egy felhőréteg a horizont felett, így olyan fotót nem tudtam készíteni, hogy közvetlen a házat felett látszódjon a Szuerphold. A másik szomorúságom, hogy mire felkapcsolták Budapest világítását, akkorra felhős lett az égbolt, s már nem lehetett tisztán látni a Szuerpholdat, csak fátyolosan. Amúgy ez kimondottan bosszant, mert akkor lett volna szép a fotó, ha a földi fények is látszanak. :(

A Holdat és a földi fényeket elég nehéz egyszerre lefotózni, mivel igen nagy a fényesség eltérés. Ha a földi fények is látszanak, akkor kiég a Hold. Ha a Hold van jól lefotózva, akkor minden sötét a földön. Emiatt a fenti képen több módosítást is kellett végeznem LightRoom-ban, hogy így nézzen ki. Photoshop-ot viszont nem használtam.

Esküvői haj - előkészületek

Sokan szeretik, ha a nagy napon az esküvői előkészületekről - a sminkelésről, az esküvői haj születéséről, a ruha felvételéről stb. - is készülnek fényképek, sokakat pedig ez egyáltalán nem izgat. Én általában rábeszélnék mindenkit, hogy ilyenkor is érdemes fotókat készíteni, hogy később, a ceremónia előtti izgalmak is felidézhetőek legyenek. Az esküvői előtti izgalom mindenkire másképpen hat, de én azt tapasztaltam, hogy inkább mókás események történnek a készületek alatt, mint idegtépőek.

Fodó Gyöngyi - fodrász

A mellékelt képek egy olyan esküvői fotózás előtt készültek, ahol nem volt konkrét igény az előkészületek fotózására, csak az utazás miatt a fodrásznál találkoztunk, s kattintgattam. A fodrász Fodó Gyöngyi kapcsán rakom fel a képeket, mivel elég neves a szakmában, s én örülök, hogy vele dolgozhattam. Fodó Gyöngyi elérhetősége: http://www.fodogyongyi.hu/

Fodó Gyöngyi - fodrász

Egy jó tanács pedig azoknak, akik az esküvői haj elkészítését szeretnék megörökíteni: óvd az objektívet a hajlaktól! :)

Fodó Gyöngyi - fodrász

Karácsonyi mézeskalács

A mézeskalácsról nekem a piros tükrös szív és a piros lovashuszár figura ugrik be. Azért, mert nagyanyám anno a falusi búcsúban ilyet vett nekünk.

Forrás: Tarsoly

A lovashuszárt, melyet talán 6 évesen kaptam vagy 10 éven át őrizgettem. Nagyon tetszett, illetve nem volt szabad megennem, mert nagyanyám szerint túl szép és túl drága volt. Mondjuk, nem is volt túlságosan jó íze, a piros ételfesték valami íztelen fehért tésztát takart. Ezt onnan tudom, hogy pár helyeken ezért megrágtam.

Gáborral kint voltunk a Vörösmarty téren, reméltem, hogy le fogja nyűgözni a sok karácsonyi fény és a nyüzsi.

Ehelyett a kürtös és a mézeskalács nyűgözte le. Mit neki karácsonyi hangulat, édesség ezerrel, aztán annyi. :(

Mivel megígértük neki, hogy kap vásárfiát, így választhatott. Szerencsére a fakardról sikerült lebeszélni, nem lett volna jó vége, ha itthon csatába megy a húga ellen, s nem habszivacs karddal teszi azt. Végül a mézeskalács mellett kötött ki, s egy nagyon szép sárkányt választott. Nekem legalábbis tetszett, bírom az ilyen színvilágot.

A népmese ihletésű, kézzel festett mézeskalácsban kb. 2 percet gyönyörködhettünk, Gábor lazán felfalta. Semmi cécó, a sárkánynak vége lett rögvest.

Én pedig néztem megrökönyödve, mivel azért ez egy rohadt drága uzsonna volt. Persze, előtte megpróbáltam jobb belátásra bírni, de hajthatatlan volt, s ha úgy vesszük neki volt igaza. Ugyanis, én éveken át csurgattam a nyálam a huszárra, mindig is vágytam volna leharapni a ló fejét, majd végezni magával a katonával is.

A'szem teljesen felesleges egy gyereket arra kényszeríteni, hogy nézegesse a dolgokat, ahelyett, hogy élvezné őket. Tegye, amíg megteheti, mert talán holnap már nem fogok tudni neki ilyen mézeskalácsot venni.

Tét Fest - Celeb Sokkoló Együttes

Polgár Peti és együttese korai fellépő volt a Tét Fest-en.

Szerintem szörnyű nappal koncertet fotózni, sokkal látványosabb minden, ha sötét van. Szerencsére mindezt ellensúlyozta a koncert utáni fotózás a szép ződ gyepen.

Vicces egy társaság, annyi szent, nem kellett őket rábeszélni semmi hülyeségre, nyomják maguktól.

A kisfiút viszont rá kellett beszélnem, hogy metálvillázzon, aztán elég volt neki egyszer megmutatni, már nyomta is.

Téli hangulat

Budapesten az utóbbi időkben gusztusos karácsonyi vásárok vannak, mint pl. a Vörösmarty téren. Csak nem hétvégén kell kimenni oda, akkor viszont gusztustalan nagy tömeg van.

Ide, a Vörösmarty térre indultam, s parkoló után kutatva behajtottam a Bazilika mögötti részre. A Szent István téren hatalmas fényár fogadott, s hasonlóan a túloldalhoz, itt is kialakítottak egy kisebb vásárt.

A tér közepén egy műanyag korcsolyapálya van gyerekeknek, megspékelve egy a térhez nagyon nem illő lila fenyőfával.

Ezen a téren több az italozó/kajáló bódé, mint az ajándékos, s nagyban nyomják a hungarikum ételeket. Nekem bejött az egész, jó hangulata van, s jók voltak a fények is.

Sajnos elég hideg volt, fél óra után kezdtem is fázni, át is fagytam rendesen. Rossz, hogy a fényképezőt nem igazán lehet állítgatni bőrkesztyűben.

A korcsolyázókat vakuval fotóztam, stroboszkóp villantássokkal (10 Hz-en vagy 40 Hz-en, nem is emlékszem), hogy a gyerekek mozgása látszódjon a képen. Nagyon sok időt el tudtam volna ezzel tölteni, mert elkezdtem élvezni, ahogy a lurkók kergetik egymást és esnek-kelnek. Sajnos, a hideg viszont hazaűzött.

(Igen, észrevettem, hogy az egyik képen híres ember van. Bocs, de lusta voltam leretusálni, remélem így is élvezhető a fénykép.)

Odett

Dicséretre méltó, ahogy tehetséges emberek képesek felépíteni egy zenei karriert. Nem, nem Odettre gondolok, hanem a mögötte állókra.

Elkeserítő viszont, mikor tehetséges emberek egy olyan ember karrierjét építik, akinél úgy néz ki, talán nem alkalmas arra, hogy a zenében szunnyadó erőt felszínre hozza. Most Odettre gondolok.

Odett karrierje családi projekt, a szülői szándék teljesen érthető, egyszer majd vélhetően én is teljes erőbedobással fogom építeni a lányom karrierjét. Nincs is ezzel baj. Viszont képtelen vagyok elfogadni, hogy ami 2011-ben magyar könnyűzene (újabban alternatív zene) címen szól a rádióban, az olyan öncélú maszturbáció, ami a 70-80-as évekbeli, államilag támogatott magyar könnyűzene értelmi és érzelmi színvonalára süllyedt.

Épp melóba vezettem, mikor először hallottam Odettet a rádióban, Müller Péter Sziámival harangozták be. Emiatt emlékszem erre, megörültem, hogy végre valami új dolog Sziámitól. Őt kifejezetten szeretem, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb költő-zenész. Ezért is volt aztán nagyon megdöbbentő, hogy Odett néven egy erőtlen produkcióhoz adta a nevét.

Így leírtam a lányt, aztán 2010-ben beleszaladtam a Szigeten. Ha már ott voltam, akkor fotóztam is, az itt látható képek azon a koncerten készültek.

Élőben még erőtlenebb volt, mint a rádióban.

Bizonyosan lehet ezt úgy is mondani, hogy egy szerethető, kislányos hangon előadott igényes pop-rock. Mint pl. ebben a cikkben, ahol érezni, hogy a cikk írója fel szeretné hívni a figyelmünket, hogy nem egy nagy szám Odett lemeze, de mismásol, s udvariasan megtalálja azt a réteget, akinek meri ajánlani.

Nekem viszont, nem jön be az  Odett-féle nyafogás. Szerencsére nem kell senkinek megfelelnem, így le is írom, hogy véleményem szerint Odett egy erőtlen erőlködés.

A 2010-es Sziget fellépését is ez az erőlködés kísérte végig, volt mikor még meg is sajnáltam szegényt, annyira nem ment neki. Például, mikor próbálta a jelen lévő 20 (később 50-re nőtt) embert tapsra ösztönözni. A kutya nem tapsolt, de miért is tették volna? Akkor tapsikol az ember, ha jól érzi magát, s magával ragadja a zene hangulata.

Itt viszont nincs hangulat, nincs erő, nincs borzongás, maximum intellektuális önkielégítés. Az a szomorú, hogy lehetne Odett szuper, csak egyszerűen ki kellene szakadnia belőle az energiának és az érzelmeknek. Képes lesz-e rá egyszer? Nem tudom...

Tankcsapda

A Tankcsapdát egyrészt könnyű fotózni, másrészt viszont nehezebb, mint mást.

Nehezebb, mint a legtöbb magyar zenekart, mivel jól körbeveszik magukat biztonságiakkal. Nem csinálhat azt az ember, amit akar, de amúgy alapvetően ezzel semmi gondom. Mondjuk, azon meglepődtem, hogy oldalról nem lehet őket fotózni. Jocó, aki akkor a Sing Sing+ zenekarral volt ott, azt mondta, biztosan nagy az orruk, azért. Hát, nekem nem okoz gondot szemből béna képet készíteni senkiről, nem kell ahhoz a profilja. :)

Persze, ez a tiltás csak az olyan jöttment fotósokra vonatkozik, mint én. A zenekar fotósa azt csinál, amit akar. Ahogy látom szinte minden bulin készítenek fényképeket, hárman is vannak, akik lépten-nyomon követik őket. A fényképeiket itt elérni.

Könnyű őket fotózni azért, mert megkövetelik a profi technikát és színpadot. Emiatt van fény, van robotlámpa, van szín, van minden, mint a búcsúban. A koncert előtt összehaverkodtam az egyik technikussal, aki a majmokat megszégyenítő módon mászott az oszlopokon, s lőtte be a fényeket. Vagyis, még információm is volt, hogy mi merre.

A profi megjelenés viszont magában hordozza azt, hogy aki látott egy Tankcsapda koncertet, az vélhetően látta az összest. Emiatt nem volt semmi kihívás a fotózásukkal kapcsolatban, nem is készítettem sok képet, s meg sem vártam, hogy kidobjanak a biztonságiak az árokból: a második szám után leléptem.

Ami viszont kellemes csalódás volt a zenekarral kapcsolatban, az a menedzsmentjük, akikkel egy kérdés erejéig szóba elegyedtem. Azt gondoltam volna, hogy sztárzenekar menedzsmentje úgy is viselkedik, mint akik ott és akkor sz*rták a világot. Ehhez képest, nagyon normálisak voltak, tényleg pozitív volt.

Oldalak