Sajnos nem igazán alkalmas koncertre a 50/f1.8, pedig a nagy fényereje és a látószöge miatt tökéletes lenne. A probléma az AF sebességével van: nem pontos és nem gyors.
Ken Rockwell sokat írt arról, hogy nem a technika számít, az ember elöbb-utóbb eljot oda, hogy egy pocsék géppel is tökéletes képet tud készíteni, csak többet kell vele szenvedni. Az 50/f1.8 pontosan ilyen. Ha összejön, akkor csodás a képe, de ahhoz, hogy összejöjjön néha vért kell izzadni.
Ez a kép a Remove együttes próbáján készült Tüdőről.
[G2:18408]
Szerettem volna egy olyan képet is, hogy az ujj éles, s az arc nem (f2.2 vagy f2.5). Nem jött össze.
Az 50/f1.8 -nak 0,45 méter a közelpontja, vagyis ha fél méteren belül van a fotóalany, akkor nem tud élesre állítani. Ennél a képnél én folyamatosan hátráltam, hogy meglegyen a fél méter, Tüdő viszont folyamatosan jött felém, hogy belemutasson a fényképezőbe. Vicces lehetett kívülről.
A legnagyobb szívás, mikor ilyen esetben kitekeri az AF vezérlés a végtelenbe a fókuszt, majd vissza. Ez gyorsan zajló eseményeknél, mint egy koncert nagyon-nagyon-nagyon sok idő.
Persze, meg lehetne az is csinálni, hogy manuális fókusz módban, egy kis előre-hátra hintázással az ember egy gyors sorozatot lő a témáról. Hasonlóan, mint a makró fotósok, ahol a millis mozgások már nagyon sokat számítanak. Én viszont szeretem kontroll alatt tartani, hogy mire is megy a fókusz, nem stílusom ez a technika. Alapvetően a D300 alkalmas lenne erre, hiszen a fókusz váltó gomb ki van vezetve a vázra, lehet, hogy legközelebb meg fogom próbálni.
