Jelenlegi hely

A38

Jello Biafra

Jello Biafra and the Guantanamo School of Medicine



Az A38 hajón léptek fel augusztus közepén. Az egyik legjobb koncert volt évek óta, melyre kimentem, nálam benne van a top 5-ben. 





Persze, Biafra szájbarágója nem annyira izgalmas már számomra, viszont jó volt látni, hogy ugyanúgy nyomja, mint anno. Max haverommal beszéltük is, hogy ugyanazt hozza, mint 20 évvel ezelőtt, ami figyelemre méltó.

Hála a Nikon D800 36 Mpixelének, egész jól látszik, hogy milyen jelvényt hord Ralph Spight: Bon Jovi. Vicces egy punk banda gitárosától.





Többi fényképp itt található:

Jello Biafra and the Guantanamo School of Medicine
Jello Biafra

Timur Lenk az A38-on

Kétszer követtem el azt a hibát, hogy egyházi embert nem megfelelően köszöntöttem.

Az elsőt úgy 20 évvel ezelőtt, Kovács Mihály atyát "jónapot"-tal köszöntöttem "laudetur" helyett. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy ez a Piarista Gimnázium falain belül történt, s ott ez így nem járta. Rám is förmedt a tanár úr: "Hogy mondta, fiam?", de ennyiben maradt a dolog.

A másodikat egy hónapja, az A38 hajón, mikor a Timuriánus egyház spirituális tanítójának, Fishernek mondtam szintén azt, hogy "jónapot". Ő nyájasan csak annyit mondott, hogy ez minden bizonnyal a call centeres reflexemnek köszönhető, semmi gond. 

Aznap így kezdődött számomra a Timur Lenk koncert, de e baki ellenére is kiválóan éreztem magamat egész este.
 


Pedig a koncert előtt Fisher-rel és Max barátommal azon keseregtünk, hogy az IT szakmai milyen szopóágon van, s egyre rosszabbak a kilátások a jövőt illetően.

Már egy csomószor leírtam, hogy nem igazán jön össze számomra a koncert fotózása és a koncert élvezet, az egyik mindig a másik rovására megy. Ezen a koncerten viszont sikerült megtalálnom az egyensúlyt, sőt úgy, hogy még alkoholos italokat is fogyasztottam. Mondjuk ebből sok nem kellett, a jelenlegi fáradtsági szintem mellett három sör bőven elég ahhoz, hogy borogassak és hülyeségeket beszéljek.
 

 

A koncert előtti önsajnálatunk közben Fisher elejtett egy fél mondatott arról, hogy korábban volt egy olyan koncertfotó sorozat, melyen lepukkant nyuggereknek néznek ki. Arra gondoltam, hogy olyan fotókat fogok készíteni, melyen az együttes fékezhetetlen dinamizmusa lesz jellemző.
 

 

Persze, a féktelen dinamizmust nem úgy kell érteni, mint pl. a Belga esetében, akik gátlástalanúl fetrengenek a színpadon. Egyházi személyiségektől ilyet ne is várjon senki. A verbális történetmesélés elevenedik meg a képeken, melyet Takcsi félreérthetetlen gesztusai fűszereznek.
 


Takcsi, veretes narancs zakójában napfényként ragyogta be a színpadot, melyhez a zenekar matróz öltözéke adta a csodás keretet. Öröm volt látni, hogy a zenekar, a híres jelmezhasználatát - ha light-os formába is -, de valamilyen szinten hozta.
 



Ha már fotózás, akkor had szóljak pár szót a színpadtechnikáról. Az A38 gyomrában található színpadot imádom, hihetetlen jó a fénytechnika és jól is kezelik őket. A fedélzeten viszont most jártam először, s elég lesújtóak voltak a fények, már a Gödör igénytelenségét súrolták. Persze, megértem, senki nem olyan hülye, hogy drága motyót rakjon ki az elemek martalékának, de ez számomra - a belső színpadhoz képest - csalódás volt.
 

A koncert, a hirtelen vége ellenére szuper volt, jót dumáltunk, jót szórakoztunk, jót fotóztam! Hallelúja!