A Sziget Fesztiválon elég sokszor elvetődtem a metál színpadhoz, ez pl. a Children Of Bodom fin zenekar.

Ez a színpad pár éve még megtűrt volt, mivel a fesztivál perifériáján foglalt helyet. Úgy néz ki, rájöttek a szervezők, hogy a metálban is van lehetőség. (Vagy logisztikailag így optimálisabb, nem tudom. Talán mindkettő.)

Szívesen mentem ide fotózni, az egyik legjobb adottságú hely volt. Jó világítás, fotózáshoz megfelelő magasságú színpad, mindig lelkes tömeg. A metál bandák legtöbbje pedig nem riad vissza a teátrális dolgoktól: díszletek, kosztümök, headbanging, ahogy az kell.

Nem tudom megítélni, hogy ez az együttes jó volt avagy rossz. Azt tudom megítélni, hogy mennyire voltak látványosak, illetve a haknifaktort tudom megállapítani.

Sajnos, a Sziget Fesztivál hemzseg a csak haknizni ideutazó menőbb együttesektől. Ha megnézem a Children Of Bodom videóit, akkor azt látom, hogy korrekten nyomták a Szigeten. Viszont, az énekes kulcscsomója kicsit hakniszagúvá teszi a dolgot.

Ki a fene megy fel a színpadra úgy, hogy a lakás és minden más kulcsa ott fityeg az oldalán? (A sörnyitó viszont dicséretes! )

Összes fénykép itt.

Ezt a képet a Sziget Fesztiválon, a Papa Roach koncerten lőttem.

A fényképezőt kitartva, automata fókusz módban, mivel az árokba be- és kiterelés közben a közönséget szoktam volt fotózni. Itthon, a feldolgozás során vettem észre ezt a mókás jelenetet. Hát, nem cuki?

Ma az egyik rádióadón Cseh Tamás számokat adtak elő különféle előadók. Erről jutott eszembe, hogy voltam a Sziget mínusz 1. napján az emlékkoncerten.

A koncert második felé értem csak ki sajnos. Akikkel találkoztam azok azt mondták, hogy ne bánjam az első felét.

Meglepő módon alig volt olyan előadó, aki valamiféle kapcsolatban lett volna Cseh Tamással. Furcsán vette ez ki magát, valahogy nem értem a mai napig sem, hogy mi köze van a Besh o droM együttesnek Cseh Tamáshoz.

A Qumby viszont zseniálisan jól adta elő a Benke és Pierre számot, sajátosan. mégis hűen.

Szerencsére a Quimby előadásáról videó is készült.

Van mikor megadatik, hogy egy-egy hangulatot jelenség lesz, s ilyenkor több lehetőség is van a fotózásra.

A fenti kép is ilyen volt. A többi pedig a Sziget Fesztivál hangulatfotóinak utolsó darabjai.

Ha volt időm, akkor néha elugrottam a Jazz színpadra, jó kis bandák léptek fel.

Így szaladtam bele An Pierlé –be is. Csak két számot hallgattam meg, de elég meggyőző volt, szerintem érdemes megpróbálni. Engem kicsit Kate Bush-ra emlékeztetett, csak nem volt annyira nyávogós.

Egy videója a Youtube-ról: