Testbeszéd-kalauz: Nem!
Szilárd, barátom kisfia.
Karácsonyi mézeskalács
A mézeskalácsról nekem a piros tükrös szív és a piros lovashuszár figura ugrik be. Azért, mert nagyanyám anno a falusi búcsúban ilyet vett nekünk.
Forrás: Tarsoly
A lovashuszárt, melyet talán 6 évesen kaptam vagy 10 éven át őrizgettem. Nagyon tetszett, illetve nem volt szabad megennem, mert nagyanyám szerint túl szép és túl drága volt. Mondjuk, nem is volt túlságosan jó íze, a piros ételfesték valami íztelen fehért tésztát takart. Ezt onnan tudom, hogy pár helyeken ezért megrágtam.
Gáborral kint voltunk a Vörösmarty téren, reméltem, hogy le fogja nyűgözni a sok karácsonyi fény és a nyüzsi.
Ehelyett a kürtös és a mézeskalács nyűgözte le. Mit neki karácsonyi hangulat, édesség ezerrel, aztán annyi. :(
Mivel megígértük neki, hogy kap vásárfiát, így választhatott. Szerencsére a fakardról sikerült lebeszélni, nem lett volna jó vége, ha itthon csatába megy a húga ellen, s nem habszivacs karddal teszi azt. Végül a mézeskalács mellett kötött ki, s egy nagyon szép sárkányt választott. Nekem legalábbis tetszett, bírom az ilyen színvilágot.
A népmese ihletésű, kézzel festett mézeskalácsban kb. 2 percet gyönyörködhettünk, Gábor lazán felfalta. Semmi cécó, a sárkánynak vége lett rögvest.
Én pedig néztem megrökönyödve, mivel azért ez egy rohadt drága uzsonna volt. Persze, előtte megpróbáltam jobb belátásra bírni, de hajthatatlan volt, s ha úgy vesszük neki volt igaza. Ugyanis, én éveken át csurgattam a nyálam a huszárra, mindig is vágytam volna leharapni a ló fejét, majd végezni magával a katonával is.
A'szem teljesen felesleges egy gyereket arra kényszeríteni, hogy nézegesse a dolgokat, ahelyett, hogy élvezné őket. Tegye, amíg megteheti, mert talán holnap már nem fogok tudni neki ilyen mézeskalácsot venni.
The real face of Santa
Nem árt néha a dolgok mögé nézni, mint pl. a télapó esetében.
A kedves öreg bácsika csak a látszat, az álarc egy mérges koboldot takar, aki ráadásul baseball-ütőt tart a kezében. A zsákban pedig a szajrét viszi majd el, miután kupán csapott. Ugyanis elég lapos a zsák, s az ajándékok az övére vannak akasztva. Gyanús, mi?
Mindig légy résen! :)
APEH (NAV) vélemény: "Így járt fiatalember"!
"Így járt fiatalember" summázta számomra a mai napon az egyik APEH (NAV) ügyintéző.
 |
| A 3-as box. |
Konkrétan, aki 2011.12.13-án, a budapesti Petneházy u. 6-8. szám alatti ügyfélszolgálati irodában 9 és 11 óra között a 4-es ablaknál dolgozott.
A 3-as ablakhoz kerültem, oda osztott a gép. Az ügyintéző hölgy elsőre nem tudta értelmezni a munkaszerződésemmel kapcsolatos dátumokat. Hátra gurult a székével, átkérdezett a 4-esnek, majd vissza. Megvolt a megoldás, léptünk tovább.
A számítógépes rendszerben kezdett el dolgozni, majd meglepetten felkiáltott, hogy "maga nincs is a rendszerben, nincs érvényes TB-je". Mondtam, hogy van, erre megint hátragurult a 4-eshez. Ki is derült, hogy van TB-m, csak APEH (NAV) nem vette át az adataimat az OEP-től.
Szerintem, egy ilyen szituban mindegyikőtök tudná, hogy ezt most nagyon meg fogja szívni, én is levágtam. Viszont megtettem azt, hogy kerek perec egy másik, felkészült ügyintézőt kértem.
Na, ebből lett a botrány, csúnya, emelt hangú veszekedés, majd a végén az APEH (NAV) megoldása, amit így fordítanék le: "megszívtad kispofám".
Teljesen mindegy, hogy ki rontotta el a dolgokat, az APEH (NAV) rendszere és működése fos, vagy a munkáltatóm trehánykodott. Megszívni én fogom, s a szép a dologban: lehet nem most, hanem csak pár év múlva, mikor a lassan őrlő APEH (NAV) malomkerekek bedolgozzák a több éves lemaradást.
Azt vizionálom, hogy valamikor ki fogja dobni a gép, hogy nem fizettem TB-t, s mivel az el sem évül, majd szépen behajtják. APEH (NAV) körben meg az a divat, hogy szó nélkül leinkasszózzák az ember számláját, aztán ott állsz a boltban, hogy basszus, előbb még több százezer forint volt a számlámon, hova lett.
Ezt egyszer már eljátszották velem, konkrétan 2002-ben, s egy tíz évvel korábbi esetre hivatkoztak. Akkor 90 eFt-re vágtak meg, s sajnos csak utólag tudom, hogy be volt az a TB fizetve, csak rosszul adminisztrálták.
A szép, hogy hasonlót ebben az évben is átéltünk már.
Egy adásvétel kapcsán dobta a rendszerük, hogy illeték tartozásunk van, s több százezer forintot szó nélkül leemeltek a számlánkról. Gondolom a balf*szok nem vették át - de inkább az a gyanúm, hogy képtelenek voltak átvenni - az illetékhivatalok adatait. Persze, kiderült, hogy nem volt jogos a levonás, két hónap alatt, többszöri ügyintézgetés után vissza is kaptuk a pénzünket.
Úgyhogy, most előrelátóan ki is veszem az összes pénzt a bankból. Röhejes ugye, hogy a bankban nincs biztonságban a pénzünk.
Ide jutottunk, az állam már nem válogat az eszközökben, ha sarcolni kell. Ha pedig elrontanak valamit, akkor még ők köpnek arcon. Mert ezt, hogy "így jártam", én annak veszem.
Újra aktuális a régi, kb. 20-25 évvel ezelőtti, még az átkosban íródott nóta: "El innen a francba!"
Szöveg:
"Homlokunkon ott a vízjel
S tudatunkba tetoválva
Leninista eszmerendszer
Fejlődésünk netovábbja
Nem maradt ránk semmi
Csak ehetetlen moslék
Pofánkat kitömni
Előrágott eszmék
[El innen, el innen a francba!]
Nem marad majd semmi
Utánunk a szarból
Mindegyikünk tudta
Hogy a szarért harcol"
A fenti képen a kis cetlin a következő a szöveg:
"A 150 cm magasság feletti ügyfelek vigyázzanak a felállással".
Ugyanis, rosszul van megépítve a bútor, s mikor az ember feláll, akkor majd' lefejel egy felső átkötő bútordarabot. Jó, mi?
Tét Fest - Celeb Sokkoló Együttes
Polgár Peti és együttese korai fellépő volt a Tét Fest-en.
Szerintem szörnyű nappal koncertet fotózni, sokkal látványosabb minden, ha sötét van. Szerencsére mindezt ellensúlyozta a koncert utáni fotózás a szép ződ gyepen.
Vicces egy társaság, annyi szent, nem kellett őket rábeszélni semmi hülyeségre, nyomják maguktól.
A kisfiút viszont rá kellett beszélnem, hogy metálvillázzon, aztán elég volt neki egyszer megmutatni, már nyomta is.
Téli hangulat
Budapesten az utóbbi időkben gusztusos karácsonyi vásárok vannak, mint pl. a Vörösmarty téren. Csak nem hétvégén kell kimenni oda, akkor viszont gusztustalan nagy tömeg van.
Ide, a Vörösmarty térre indultam, s parkoló után kutatva behajtottam a Bazilika mögötti részre. A Szent István téren hatalmas fényár fogadott, s hasonlóan a túloldalhoz, itt is kialakítottak egy kisebb vásárt.
A tér közepén egy műanyag korcsolyapálya van gyerekeknek, megspékelve egy a térhez nagyon nem illő lila fenyőfával.
Ezen a téren több az italozó/kajáló bódé, mint az ajándékos, s nagyban nyomják a hungarikum ételeket. Nekem bejött az egész, jó hangulata van, s jók voltak a fények is.
Sajnos elég hideg volt, fél óra után kezdtem is fázni, át is fagytam rendesen. Rossz, hogy a fényképezőt nem igazán lehet állítgatni bőrkesztyűben.
A korcsolyázókat vakuval fotóztam, stroboszkóp villantássokkal (10 Hz-en vagy 40 Hz-en, nem is emlékszem), hogy a gyerekek mozgása látszódjon a képen. Nagyon sok időt el tudtam volna ezzel tölteni, mert elkezdtem élvezni, ahogy a lurkók kergetik egymást és esnek-kelnek. Sajnos, a hideg viszont hazaűzött.
(Igen, észrevettem, hogy az egyik képen híres ember van. Bocs, de lusta voltam leretusálni, remélem így is élvezhető a fénykép.)
Martin Szipál nálunk járt
Hihetetlen nehéz Gréta babát fotózni. Valami eszméletlen gyors és kiszámíthatatlan. El sem hiszem, hogy sikerült lekapnom ezzel a 3D-s szemüveggel. Pedig, nekem mennek az ilyen akció fotók. Itt 0,5 másodperc állt a rendelkezésemre, s látszik is, hogy már megy a bal keze, hogy lekapja a szemüveget. :)
Szerencsére Gréta szereti az ilyen mókákat. Ha pl. rárakok egy nagy sapkát, akkor először lekapja a fejéről, majd kis idő múlva maga próbálja felvenni. Közben nagyokat kacarászik. Ha pedig sikerül a fejére raknia, akkor örömittasan kiabálva járja körbe a lakást. Imádom. :)
Talán Csepi mondta a képre, hogy tisztára Martin Szipál, s mennyire igaza van! Egyszer szeretnék Szipálhoz elmenni egy tanfolyamra, én nagyon kedvelem az embert. No, de addig is vigasztalódom Gréta fotójával. :)
Odett
Dicséretre méltó, ahogy tehetséges emberek képesek felépíteni egy zenei karriert. Nem, nem Odettre gondolok, hanem a mögötte állókra.
Elkeserítő viszont, mikor tehetséges emberek egy olyan ember karrierjét építik, akinél úgy néz ki, talán nem alkalmas arra, hogy a zenében szunnyadó erőt felszínre hozza. Most Odettre gondolok.
Odett karrierje családi projekt, a szülői szándék teljesen érthető, egyszer majd vélhetően én is teljes erőbedobással fogom építeni a lányom karrierjét. Nincs is ezzel baj. Viszont képtelen vagyok elfogadni, hogy ami 2011-ben magyar könnyűzene (újabban alternatív zene) címen szól a rádióban, az olyan öncélú maszturbáció, ami a 70-80-as évekbeli, államilag támogatott magyar könnyűzene értelmi és érzelmi színvonalára süllyedt.
Épp melóba vezettem, mikor először hallottam Odettet a rádióban, Müller Péter Sziámival harangozták be. Emiatt emlékszem erre, megörültem, hogy végre valami új dolog Sziámitól. Őt kifejezetten szeretem, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb költő-zenész. Ezért is volt aztán nagyon megdöbbentő, hogy Odett néven egy erőtlen produkcióhoz adta a nevét.
Így leírtam a lányt, aztán 2010-ben beleszaladtam a Szigeten. Ha már ott voltam, akkor fotóztam is, az itt látható képek azon a koncerten készültek.
Élőben még erőtlenebb volt, mint a rádióban.
Bizonyosan lehet ezt úgy is mondani, hogy egy szerethető, kislányos hangon előadott igényes pop-rock. Mint pl. ebben a cikkben, ahol érezni, hogy a cikk írója fel szeretné hívni a figyelmünket, hogy nem egy nagy szám Odett lemeze, de mismásol, s udvariasan megtalálja azt a réteget, akinek meri ajánlani.
Nekem viszont, nem jön be az Odett-féle nyafogás. Szerencsére nem kell senkinek megfelelnem, így le is írom, hogy véleményem szerint Odett egy erőtlen erőlködés.
A 2010-es Sziget fellépését is ez az erőlködés kísérte végig, volt mikor még meg is sajnáltam szegényt, annyira nem ment neki. Például, mikor próbálta a jelen lévő 20 (később 50-re nőtt) embert tapsra ösztönözni. A kutya nem tapsolt, de miért is tették volna? Akkor tapsikol az ember, ha jól érzi magát, s magával ragadja a zene hangulata.
Itt viszont nincs hangulat, nincs erő, nincs borzongás, maximum intellektuális önkielégítés. Az a szomorú, hogy lehetne Odett szuper, csak egyszerűen ki kellene szakadnia belőle az energiának és az érzelmeknek. Képes lesz-e rá egyszer? Nem tudom...
Tankcsapda
A Tankcsapdát egyrészt könnyű fotózni, másrészt viszont nehezebb, mint mást.
Nehezebb, mint a legtöbb magyar zenekart, mivel jól körbeveszik magukat biztonságiakkal. Nem csinálhat azt az ember, amit akar, de amúgy alapvetően ezzel semmi gondom. Mondjuk, azon meglepődtem, hogy oldalról nem lehet őket fotózni. Jocó, aki akkor a Sing Sing+ zenekarral volt ott, azt mondta, biztosan nagy az orruk, azért. Hát, nekem nem okoz gondot szemből béna képet készíteni senkiről, nem kell ahhoz a profilja. :)
Persze, ez a tiltás csak az olyan jöttment fotósokra vonatkozik, mint én. A zenekar fotósa azt csinál, amit akar. Ahogy látom szinte minden bulin készítenek fényképeket, hárman is vannak, akik lépten-nyomon követik őket. A fényképeiket itt elérni.
Könnyű őket fotózni azért, mert megkövetelik a profi technikát és színpadot. Emiatt van fény, van robotlámpa, van szín, van minden, mint a búcsúban. A koncert előtt összehaverkodtam az egyik technikussal, aki a majmokat megszégyenítő módon mászott az oszlopokon, s lőtte be a fényeket. Vagyis, még információm is volt, hogy mi merre.
A profi megjelenés viszont magában hordozza azt, hogy aki látott egy Tankcsapda koncertet, az vélhetően látta az összest. Emiatt nem volt semmi kihívás a fotózásukkal kapcsolatban, nem is készítettem sok képet, s meg sem vártam, hogy kidobjanak a biztonságiak az árokból: a második szám után leléptem.
Ami viszont kellemes csalódás volt a zenekarral kapcsolatban, az a menedzsmentjük, akikkel egy kérdés erejéig szóba elegyedtem. Azt gondoltam volna, hogy sztárzenekar menedzsmentje úgy is viselkedik, mint akik ott és akkor sz*rták a világot. Ehhez képest, nagyon normálisak voltak, tényleg pozitív volt.
Nem fáj, csak ha mosolygok.
Vannak dolgok, melyek elég mély nyomott hagynak bennem. Sajnos, most ezt éppen szó szerint kell érteni.
Szeretem, ha sikerül egy hirtelen ötletet megvalósítani. Ilyen volt, hogy a sebes sarkamat és az okozóját egy fényképre rakjam. A projektet fél óra alatt lezavartam, s mivel Photoshop a vége, profiskodásra semmi szükség nem volt.
Szerencsére, rendelkezésemre áll hely és technika, amivel az ilyen hirtelen ötleteket gyorsan meg tudom valósítani. Ha ennél több időt venne igénybe, akkor biztosan bele sem vágnék.
Persze, sokkal jobb lenne, ha egy mini stúdió lenne a dolgozószobám végében. Lenne is rá lehetőség, csak éppen biztonságban nem lenne semmi, mivel a gyerekek rászabadulhatnak a technikára.
Inkább a rögtönzés:
Két flipchart papír a padlóra, hogy majd könnyebben lehessen körbevágni. 70-200 -as obival a gép a szoba másik végébe, hogy jól összehúzzam a témákat.
Egy clamp egy fiókra, arra magic arm, arra pedig az egyik remote vaku, kis lágyítással. A másik remote meg hanyagul az ablakba, hogy kiégjen a fehér papír.
Lehetne ezt jobban megcsinálni? Igen. Érdemes? Nem. Fáj? Most már nagyon...
Oldalak
